Itt vagyok Naganóban.

Az utcán ülök az otthonom előtt, és nézek fel a csillagos égboltra.

Amikor itt vagyok, egyenesen azokkal a csillagokkal szemben, amik csillogása olyan az éjszakai égbolton, mint ez, a lehető legnagyobbak és legkisebbek lebegnek lefelé az égboltról egyszerre.

Minden értelmetlenné válik, néhány fajta érzés elmúlik, és arra késztet, hogy lebegjek, magasan az ég felé.

Minden ragyog; az érzések szavakba és dallamba fordulnak és kiáramlanak.

Valami ilyesmi.

Ebben a képben nőttem fel...

Igen....szeretek itt LENNI

Egyébként...fagy van...

és ez így is jó＠

ma.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.