- Maya, menj el!
- Aiji, bocs�ss meg k�rlek, nem fog �jra el�fordulni.
- M�r nem tudom, hanyadik alkalom, hogy nevets�g t�rgy�v� teszel m�sok el�tt.
- Aiji, �g�rem, soha t�bbet. Ne haragudj! Hadd aludjak itt ma, k�rlek!
- Nem Maya, most nem fogod elint�zni ennyivel. Menj innen! Ezt majd m�skor megbesz�lj�k.

Maya k�nnyes szemmel csukta be az ajt�t. A t�loldalon teste megremegett, l�ba �sszerogyott, s az ajt�nak t�maszkodva a f�ldre �lt. V�rta, h�tha Aiji egyszer csak kit�rja az ajt�t, de erre nem ker�lt sor... Nem sokkal k�s�bb, nedves arccal �s v�rz� sz�vvel indult hazafel�.
M�r majdnem haza�rt, mikor k�t s�t�t alakokat pillantott meg a h�za k�rny�k�n. Tudom�st sem v�ve r�luk, elhaladt mellett�k, de abban a pillanatban az egyik megragadta a karj�t, majd g�nyos mosollyal r�n�zett:

- Milyen aranyos vagy! Mit sz�ln�l hozz�, ha sz�rakozn�nk egyet?
Az alak a m�sikra n�zett, aki erre megindult Maya fel�, betaszig�lta egy elhagyatott sik�torba, majd let�pte r�la a ruh�it.
� pedig csak t�rte... Nem ellenkezett, m�g csak meg sem sz�lalt. Nem ki�ltozott. �gy �rezte, elvesz�tett mindent... az egyetlen olyan embert, aki mellett boldognak �rezhette mag�t... �s persze, mindezt az � hib�j�b�l.

Az egyik alak ujjai hozz��rtek. Maya keze �k�lbe szorult, teste remegni kezdett, arca kipirult, de nem tett semmit ellene.
Zih�lt, nagyokat ny�g�tt, f�jt minden porcik�ja... de legf�k�ppen a sz�ve.

A t�volban l�ptek zaja hallatsz�dott, ezek a l�ptek pedig egyre gyorsultak... Az a valaki minden erej�vel rohanni kezdett. A sik�tor sz�l�re �rve nagyot ki�ltott... Maya nev�t...
Aiji volt az.

Olyan indulattal, haraggal, gy�l�lettel az arc�n, amilyet senki sem l�thatott m�g rajta. Minden erej�t �sszeszedve, �kl�vel akkor�t �t�tt a k�t alak arc�ba, hogy azok eszm�letlen�l zuhantak a f�ldre, majd egyetlen sz� n�lk�l a karjaiba kapta May�t, �s a h�za fel� kezdett futni. �gy fogta �t, mint egy t�r�keny tollpelyhet, amit egy apr� hangocska is milli� darabra t�rhetne.

Haza�rve betette May�t a k�dba, majd fel�lt�ztette �s �gyba rakta. A sz�ke angyalka sok�ig csak �lt az �gyban, maga el� meredve, s sokszor g�rd�lt le p�r csepp k�nny az arc�n. Aiji csak n�zte �t... olyan szemekkel, mint amikor megismerte.
- Annyira gy�ny�r�... - gondolta.

V�g�l nem b�rta tov�bb. Oda�lt az �gya sz�l�re �s meg�lelte.
- Maya, k�ny�rg�m, bocs�ss meg. �n tehetek mindenr�l. Ha ott maradt�l volna akkor, vagy hamarabb indulok ut�nad... ez most nem t�rt�nik meg. Sajn�lom!
- Aiji... - kezdte el Maya, de ahelyett, hogy mondott volna m�g valamit, ink�bb megcs�kolta. A tetteket k�nnyebb meg�rteni, mint a szavakat, Aiji pedig m�r �gyis hallotta, milyen hevesen ver a sz�ve.

-  Sajn�lom, de nem b�rom magam visszafogni tov�bb - azzal led�nt�tte Aijit az �gyra, kigombolta a nadr�gj�t, s t�rdre zuhant el�tte. Aiji nem ellenkezett. Nem mintha valaha is ellenkezett volna... Mindig engedte, hogy Maya azt tegyen vele, amit csak szeretne, s � tett is mindig, eg�sz �jjel.

Majd a hajnali napf�ny legels� sugarai r�vil�g�tottak az egym�s karjaiban nyugv�, rem�nytelen�l szerelmes k�t f�rfira...
 

�rta: maya

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.