Interjú : "Taiwan, VISSZATÉRTÜNK!" (Visualzine 2011) |
"Taiwan, VISSZATÉRTÜNK!" (Visualzine 2011)
Esőn és szelen át, visszatértünk Taiwan-ba (egy hely, akár az otthonunk)
Két év várakozás után, az LM.C eljött Taiwan-ba, hogy koncertet adjon. Tavaly az Európát beterítő vulkáni hamu miatt a Taiwan-i koncert elmaradt, idén pedig a 311 baleset miatt nem tartották meg. Végül visszatértek Taiwan-ba, és a tagok legalább annyira várták már, hogy találkozzanak, mint a rajongók, így ez mindenki számára megható pillanat volt. Taiwan az első ország ahová az LM.C ellátogatott és ahol fellépett, így nagyon sok emlékük kötődik az országhoz, talán nem elég csak egyszerűen elmenni a koncertjükre, hogy megtudjuk, mit is éreznek. Ezen az interjún keresztül, hisszük, hogy átadhatjuk a rajongóknak az LM.C szeretetét. Az LM.C is csinált pár képet, hogy dokumentálja és megőrizze a fontos emlékeket mindannyiunk számára.
—-Kérlek mondjátok el, hogy éreztétek magatokat a Taipei-i fellépésen (Jún. 5.)
maya: Igazán fantasztikusan! Fantasztikusan! A japán turné most is folyamatban van. A japán földrengés miatt a koncert elmaradt, így a Taiwan-i az utolsó és egyben legjobb koncertté vált. A fellépésről nagyon sok emlékem van, a rajongók hangosan kiabálták válaszaikat és ez igazán megható volt.
Aiji: Taiwan volt az első külföldi koncert helyszíne. Bár valóban nagyon sok emlékünk van, vissza akarok menni Taiwan-ba minden különösebb ok nélkül. Minden taiwani fellépés csodálatos lesz, ahogy most is.
—-Milyen volt a kézfogó-rendezvény?
Aiji: Nagyszerű! Bár már voltak korábban is ilyen találkozóink, ez az első alkalom, hogy a munkáinkat aláírhattuk a rajongók számára. Jól éreztem magam.
—-A koncert elején (Június 5.) az LM.C azt kiáltotta "visszajövünk". Taiwan hasonló helyet foglal el a szívetekben, mint az otthonotok?
Aiji: Igen, így van.
maya: Mintha csak a második otthonunk lenne.
Aiji: Azt hiszem természetesen jött, hogy ezt mondtam, nem kellett gondolkoznom a válaszon.
maya: Igen, mikor a határon a vámot intéztem, nem akartam beállni a külföldiek sorába. (nevet) Taiwan-t valóban a 2. otthonunknak tekintjük. Más országok rajongói biztos féltékenyek Taiwan-ra!
Aiji: Igen.
maya: Már valóban otthonunkká vált.
—-Más koncertekkel összehasonlítva, van valami különleges érzésetek a Taiwan-i koncerttel kapcsolatban?
maya: Kicsit más érzés. Mivel Japán és Taiwan közel vannak egymáshoz. A Taiwan-i rajongók szíve még közelebb van hozzám. Bár a koncertjeink ugyanúgy zajlanak Japánban és Taiwan-ban, mint mindenhol máshol, Taiwan-ban mégis más érzés fellépni.
—-Mikor más országokban koncerteztek, tanuljátok az ottani nyelvet? Mindkettőtöknek kellett tanulnia egy kis kínait (mandarin) Taiwan-ban, igaz?
maya: Ami azt illeti, nem tudunk valami sokat. Először is, kínaiul amit tudunk, az “Helló, mi vagyunk az LM.C” és aztán még 好飽 (Tele vagyok), de nem hiszem, hogy ezeket tudnánk használni élőben (nevet). Más országokban pár egyszerűbb kifejezést tanulunk meg. Ezalkalommal Taiwan-ban a rajongók jobban tudtak japánul, így értették, hogy miről beszélünk.
Aiji: Így van ez a levelekkel is, amiket kapunk, a rajongók próbálnak japánul írni, hogy ezzel is kifejezzék szeretetüket. Elolvasunk minden rajongói levelet!
—-Akkor, kaptatok már igazán emlékezetes leveleket?
maya: Nemrég kaptam egy levelet Európából, mikor kinyitottam, azt láttam 'Helló. maya vagyok' japánul. (nevet)
Aiji: Biztos vagy benne, hogy nem “maya, helló” volt?
maya: Nem-nem. Európából érkezett, és a rajongó csak japánul akarta írni a levelet...Természetesen, sok levél van hatással rám, a rajongók kemény munkája, hogy japánul írjanak, de ez a levél igazán meglepett.
—-Minek köszönheti az LM.C, hogy világszerte ilyen ismertségnek örvend?
Aiji: Igazából, mi csak azt csináljuk amit szeretnénk, és egyre magabiztosabbak vagyunk. Nem nagyon tudok más okot mondani. Nem vagyunk átlagosak, hiszen csak 2 tag van. Azt hiszem kevesebb olyan rock-formáció van a világon, amit csupán 2 tag alkot.
—-Milyen nehézségekkel kell szembenéznetek, mikor az LM.C külföldön lép fel?
maya: A turné alatt megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy képesek vagyunk -e folytatni vagy sem. A legnagyobb nehézség, hogy nagyon messzi helyekre kell utaznunk, és ez igen sok időt vesz igénybe, nem lehetünk ott rögtön.
—-Taiwan-on kívül, melyik ország volt rátok a legnagyobb hatással?
maya: Jelenleg, mindenképp az 1. Hong Kong-i fellépésünk. (az interjút csupán 3 nappal megelőző koncertről van szó)
Aiji: Igen.
maya: Japán és Hong Kong is közel vannak egymáshoz, végre volt esélyünk ellátogatni ide is. Más ázsiai országok is közel vannak, gyakrabban kéne ezekre a helyekre ellátogatnunk, az ázsiai rajongók, úgy tűnik, várják az LM.C-t.
—-Mit gondoltok a Hong Kong-i fellépésről?
Aiji: Nagyszerű, igazán NAGYSZERŰ volt. Ez volt az első alkalom, hogy Hong Kong-ban jártunk, a rajongók nagyon lelkesek voltak. Általában a koncertek elején maya táncol, hogy feldobja a hangulatot, de Hong Kong-ban mindenki együtt énekelt. Az első daltól kezdve, minden rajongó hangosan énekelt. Ez Japánban egyáltalán nem így van.
—-Mindketten rendszeresen léptek fel különböző országokban, szóval, kaptok inspirációt ezektől a koncertektől?
maya: Természetesen, mindegyik inspirál engem. A rajongók várnak minket és ez nagy hatással van ránk és igazán megható. Annak ellenére, hogy a rajongók különböző országokban élnek és más-más nyelvet beszélnek, együtt énekelnek japánul.
—-Gyakorol ez valamilyen hatást a munkáitokra?
maya: Ez is csak azt mutatja, hogy a zene mindent összeköt, még az én életemben is. Szorosan kötődünk egymáshoz.
—-Úgy tűnt, hogy egy számot mindenképpen el akartatok játszani a Taiwan-i koncerten, igaz?
maya: Azt akartuk, hogy az LM.C össze dalát hallhassák. Igazából, a dal a “PUNKY HEART” volt, mert ezt a 2009-es világkörüli turné után írtuk. És el akartuk játszani a 2010-es Taiwan-i koncerten, de mivel elmaradt és kétszer is el lett halasztva, ezalkalommal mindenképp el akartuk játszani.
—-Az új dal, a Super Duper Galaxy, igazi party-zene. Szerettek táncolni?
maya: Táncolni? Nem igazán tudok táncolni. (nevet) De szeretek zenét hallgatni és mozogni rá. Ez nem igazán hasonlít a táncra.
Aiji: Én sem szoktam táncolni, de szeretem a klubbok hangulatát. Taiwan-ban kétszer is jártam egy klubban.
—-Elmondod, hogy melyik klub volt az?
Aiji: A Taipei 101.
—-A korábbi együtteseitek rockbandák voltak, miért akarjátok most, az LM.C-vel kipróbálni az elektronikus zenét?
Aiji: Az LM.C-nek nem igazán vannak határai; a dobosok nehezen tudnak alkalmazkodni az elektronikus zenéhez. De az LM.C-nél ez nem okoz gondot, mert csak 2 tag van.
—-Január 8-án tartja az LM.C az 1. koncertjét a Nippon Budokan-ban, mit éreztek ezzel kapcsolatban?
maya: Ez igazán csodálatos, az 5. évfordulónkon, minden tag ugyanazért a célért dolgozik. Nem csak kettőnknek, az LM.C múltjának és jövőjének is bizonyítani akarunk ezzel a koncerttel. Nagyon várjuk már. Reméljük, hogy a Taiwan-i rajongóink is el tudnak jönni megnézni a fellépésünket. Mert Taiwan igazán közel van Japánhoz, noha Európából és Amerikából is vannak rajongóink, Taiwan pedig ezeknél jóval közelebb van. Mindenkinek el kéne jönnie.
Aiji: Ez a koncert nagyon sok értéket hordoz, remélem ez lesz az eddigi legboldogabb és legnagyobb LM.C koncert. Tényleg szeretnénk, ha a világ minden pontjáról jönnének rajongók, és olyan pólót vennének fel, ami mutatja, melyik országból jöttek. (nevet)
maya: Mint mikor azt kiáltottuk "Taiwan", a Taiwan-i rajongók azt kiáltották 'Oh!' és felemelték a kezeiket. (nevet)
—-Azt hallottam, hogy a “Hoshi no Arika” másik dalát a THE MAD LM.C adja elő.
maya: Igazán? Értem. Azt hiszem igazán szeretik az LM.C-t, még az 5. évfordulónkig velünk tartanak. Ez mind az 5. évfordulóra való felkészülés. (nevet)
—-Akkor a THE MAD LM.C is csatlakozik a fellépéshez?
maya: Nem tudom, hadd kérdezzem meg őket.
Aiji: Biztos sokat kérnek egy fellépésért. (nevet)
—-Ez az interjú a Forward vadiúj stúdiójában zajlik. Mesélnétek nekünk a felvétel vicces pillanatairól, mint a különleges kívánságokról vagy szokásokról?
Aiji: A felvételek simán mennek, és nem szoktunk veszekedni. Bocsi, úgy tűnik nincs semmi érdekes. Igazán itt lenne az ideje, hogy valami történjen.
maya: Nekem sincs semmi különleges kívánságom a felvételek alatt.
Aiji: Dehogynem, már hogyne lenne.
maya: Nem eszem rágcsálnivalót. Tényleg nem. Képes vagyok rá.
Aiji: Ez igaz.
—-Kérlek meséljétek el hogyan találkoztatok és mi volt a fordulópont, amikor eldöntöttétek, hogy létrehozzátok az LM.C-t.
maya: Fordulópont, több mint 10 éve kellett lennie. Mindketten Nagano-ból származunk, Senpai és Kouhai vagyunk a zenében is. Senpai mindig gondoskodik rólam. (megj.: Senpai és Kouhai: alá- és fölérendelt viszony. Így szólítják egymást pl. az iskolában az alsóbb és felsőbb évesek.)
Aiji: Bocsi, hogy mindig evés közben talállak meg.
—-Hogyan gondoltok egymásra?
Aiji: Azt hiszem, hasonlóak vagyunk maya-val. Egy szobában alszunk a szállodában, maya rengeteg időt tölt fürdéssel. Mivel mindenképp meg kell fürdenie miután felébredt, mindig késésben vagyunk.
maya: Aiji igazi japán.
—-Hogy érted?
maya: Umm...nagyon "huncut".
—-Szabadidőtökben együtt mentek enni vagy inni?
maya: Nem iszunk, de együtt eszünk.
—-És milyen ételeket?
maya: Sushi-t.
Aiji: Igen, sushi-t.
—-Mivel töltitek a szabadidőtöket?
maya: Semmittevéssel, ez boldoggá tesz. Szeretek rajzolni is.
Aiji: Nincsenek hobbijaim, tényleg.
maya: A hobbid a költözés.
Aiji: Nem, nem.
maya: 3 alkalommal költöztél, csak Tokióban.
Aiji: Nyaraláskor szoktam vezetni is.
—-Mit szeretnétek mindketten kipróbálni Taiwan-ban?
Aiji: Egy Taiwan-i turnét. Taipei-ben, Taichung-ban, Kaohsiung-ban. Csodálatos lenne.
maya: Szerintem itt kéne felvételeket készítenünk. Taiwan-ban zenét írni.
—-Jártatok már máshol is Taiwan-ban?
Aiji: Igen, mert néhány rokonom Taichung-ban él.
maya: Én még nem.
☑ Fordította: Mana
|