Vihar

(a fic a mai vihar alatt �r�dott (2010. 06. 14.)… igaz�n kreat�v a c�m, nemde? xD)

 

 

 

N�h�ny perccel ezel�tt m�g szab�lyosan izzott rajtam fekete, egyr�szes fell�p� ruh�m, amit maya diz�jnol�s�nak k�sz�nhettem. Most pedig… az egyik koncertez� hely�nk h�ts� kij�rat�n�l t�masztom magam, �s az egyre ink�bb szakad� es�t b�mulom.

 

 

Nagyon szeretem a viharokat. Ilyenkor �rzem igaz�n szabadnak magam, az es� hangja pedig simogatja idegeimet. Alapb�l nyugodtnak �s ridegebbnek mutatkozom, de az az igazs�g, hogy k�zel sem ez a helyzet. Senki sem tudja r�lam, hogy bel�l nyugtalan �s szorong� vagyok, hogy l�tsz�lagos �rz�ketlens�gem csak egy t�k�letes �lca, ami leplezi ezen tulajdons�gokat. Tal�n a b�szkes�gem nem engedi, hogy ak�rki el�tt felfedjem az igazi �nem, tal�n csak az emberi kegyetlens�g elleni v�dekez�s miatt teszem… m�g �n magam sem tudom. Csak egyetlen ember ismer igaz�n. Neki hajland� voltam megny�lni… na nem mintha tehettem volna m�st, hisz � olyan izg�ga, hiperaktivit�s ter�n nem ismer hat�rokat �s n�ha kib�rhatatlan. Tal�n �pp ez�rt, hamar hozz�f�r�st kapott legf�ltettebb titkaimhoz. Mellette gondolkod�s n�lk�l cselekedtem. Csak neki engedtem meg, hogy �gy l�sson.

 

 

Gondolataim k�z�l egy sikoly r�nt vissza a val�s�gba. Egy olyan �les �s hirtelen hang, ami m�g az �g robajain kereszt�l is �thatol. Egyb�l tudom, hogy kihez t�rs�tsam.

 

 

- maya… - suttogom elhal�an, �s tekintetemmel �t kutatom, a sz�lt�l szinte kicsavarod� f�k �s bokrok k�z�tt.

 

 

Alig lehet kivenni valamit is az es� s�r� f�gg�ny�n �t, �gy gyors elhat�roz�sra jutok. Szinte kivetem magam az ajt�n, �s fut� l�ptekkel indulok keres�s�re. Egyre csak ord�tom nev�t, de semmi. A m�sodpercek m�l�s�val f�lelmem is egyre n�. Fogalmam sincs, hogy hol keressem �s, hogy mi lehet vele. Ha elvesztem, azt nem �lem t�l.

 

 

- Nem, nem vesz�thetlek el! - ki�ltom a viharba, �s tehetetlens�gemben t�rdre esek. - maya, merre vagy?

 

 

- Ai… Aiji… - hallom valahonnan t�volr�l t�r�kenynek t�n� hangj�t �s arra ford�tom fejem, amerr�l sejtem, hogy j�n.

 

 

Kis id�be telik, mire �szreveszem a sz�ke, leoml� tincseket. Maya egy bokor alj�ban kuporog �s remeg, mint a ny�rfalev�l… nem is csod�lom. Szinte biztos vagyok benne, hogy s�r, de az es� gondosan mag�ba olvasztja k�nnyeit.

 

 

- maya! - ki�ltom, mik�zben talpra k�zd�m magam �s megindulok fel�. Az utols� p�r m�tert m�r futva teszem meg, majd el� �rve meg�llok �s lehajolok hozz�.

 

 

- Te akkora egy idi�ta vagy, hogy keresve sem tal�lhatn�k nagyobbat. - lehord�snak sz�nom szavaim, de a v�g�re eg�szen ell�gyulok �s apr�, megk�nnyebb�lt s�haj szakad ki bel�lem.

 

 

Kis�pr�m s�rt�l mocskos sz�ke tincseit arc�b�l, �s kicsit megcir�gatom. A k�vetkez� cselekedetemen m�r magam sem tudok kiigazodni. �lla al� vezetem kezem �s kiss� megemelem fej�t. Ajkaimat az �v�ire illesztem, �s l�gyan megcs�kolom. Fel sem fogom igaz�n, hogy azonnal viszonozza… csak az j�r a fejemben, hogy mennyire megk�nnyebb�ltem. K�t kezem k�z� z�rom kipirosodott arc�t �s elm�ly�tem a cs�kot. Nem telik el sok id�, nyelve m�r egyre vadabb kering�t j�r az eny�mmel, mik�zben kezeit �tkulcsolja nyakamon. �n t�volodom el el�sz�r, leveg�hi�nnyal k�szk�dve. maya szinte azonnal kapna ut�nam, de bevillan, hogy m�g tiszt�znunk illene egy-k�t dolgot. Elford�tom fejem.

 

 

Most meg csak pislog r�m a nagy, kerek szemeivel… jellemz�. M�g engem is majdnem meghat, �gy kiel�g�tem k�v�ncsis�g�t.

 

 

- Mit keresel kint, ilyen id�ben? - susogom f�l�be, amit�l megremeg.

 

 

- H�t, az �gy volt… - kezd bele mond�k�j�ba rekedtes hangon -… hogy �t akartam ugrani valahova egy p�r nyal�k�rt…

 

 

- V�rj, a t�bbit kital�lom. - v�gtam szav�ba. - Tal�n elt�vedt�l? - sim�tottam v�gig hal�nt�komon, reflexszer�en.

 

 

- Aiji! - csapott a v�llamra �s megrov�an n�zett r�m. M�g �gy is annyira aranyos volt, hogy teljesen bele tudtam magam k�pzelni a fang�rl�k helyzet�be.

 

 

- Hallgatlak. - vontam fel szem�ld�k�m v�rakoz�an, �gyet sem vetve el�bbi mozdulat�ra.

 

 

- Sz�val… �tk�zben �sszeakadtam p�r rajong�val, �gy a bokrok seg�ts�g�vel pr�b�ltam �szrev�tlen maradni… �s pont itt �rt a vihar. - mutatott tart�zkod�si hely�nkre szipogva.

 

 

Ahogy k�pzeletemben megjelent a rejt�zk�d� maya, megengedtem magamnak egy pr�szk�l�sbe fojtott nevet�st.

 

 

- Ez egy�ltal�n nem vicces! - duzzogott cs�p�re tett kezekkel, majd hirtelen megfontol�sb�l arcom fel� lend�tette az �v�t.

 

 

�n persze m�r sz�m�tottam erre. Nem lehetett nem �szrevenni, hogy v�gig a sz�mon legelteti szemeit. Id�k�zben kibontottam egy nyal�k�t, amit kor�bban vettem neki, �s miel�tt belemarhatott volna ajkaimba, t�k�letes id�z�t�ssel az arc�ba �keltem.

 

 

El�sz�r megillet�d�tt, majd r�videsen cs�cs�lni kezdte az �des g�mb�t.

 

 

- Kh�fi Aiji! - n�zett r�m h�l�san. - Epref-tejf�nef… a kedvenfem.

 

 

Olyan aranyos volt, hogy nem b�rtam tov�bb n�zni.

 

 

M�g maya �lvezte a nyal�ka adta �r�m�ket, meg�llap�tottam, hogy az es� m�r j� ideje al�bbhagyhatott… �s mi �szre sem vett�k.

 

 

- J�jj�n Hime-sama, �t kell �lt�ztetnem. - t�p�szkodtam fel ravasz mosollyal, majd karjaim k�z� kaptam a kijelent�semt�l �s a nyal�k�t�l fuldokl� may�t.

 

 

L�gyan meglapogattam a h�t�t, azt�n hirtelen egy nyal�k�t �reztem a sz�mban.

 

 

- Ezt a szolg�latai�rt. - vigyorgott a k�pembe egy �zott maya.

 

 

- Hidd el, neked t�bb sz�ks�ged lesz r�… - v�gtam vissza �rdekes elk�pzel�sekkel a fejemben, mire maya egy nyikkan�s n�lk�l visszavette az �dess�get.

 

 

Tudja, hogy hi�ba ellenkezne… �s persze nem is igaz�n akarna.

 

 

Mik�zben az �p�let fel� l�pdeltem �s �t n�ztem, az a gondolat fogant meg bennem, hogy most m�r van m�g egy dolog, ami�rt szerethetem a viharokat.

 

 

 

�rta: Kael

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.