| Interjú : Interjú az LM.C-vel a 2010-es Fanimén |
Interjú az LM.C-vel a 2010-es Fanimén
Az LM.C idei Fanimés szereplése előtt, a JrockRevolution.com-nak lehetősége volt elkapni őket és beszélgetni velük az utolsó pár évről, valamint az elmúlt időszak történéseiről!
JRR: Köszi, hogy eljöttetek. Két éve jártatok itt az USA-ban legutóbb és épp ennyi ideje annak is, hogy utoljára beszélgethettünk. Hogy mentek a dolgaitok?
Maya: Ha meghallgatod a legújabb albumot, minden egyértelmű lesz.
JRR: Az új albumon, nagy stílusváltáson mentetek át a Punky Heart-tól a Ghost Heart-ig. A külső megjelenés a világos, színestől, valami sokkal sötétebb irányba ment. A zene befolyásolta a stílusotokat vagy éppen fordítva?
Maya: A külső imidzs néha magából a zenéből jön, de a Punky Heart-nél előbb azt döntöttük el, hogy mit akarunk viselni és a zene ebből alakult. A Ghost Heart-tal az a helyzet, hogy előbb megírtuk a dalt és csak azután jött a megjelenés.
JRR: Van valami más, nagy különbség még abban, ahogy a zenét és a stílust megközelítettétek a Wonderful Wonderholic-on, más eddigi dalokhoz képest?
Maya: A hangzás és a stílus megközelítése nem csak egy kislemezre vonatkozik nálunk, hanem mindre. Minden a daloktól és a dalok karakterétől függ.
JRR: Ti még csak most tértetek vissza Európából. Mik voltak a különbségek a Japán és a tengerentúli fellépések között?
Maya & Aiji: Egy dolog tűnt fel, bárhova is utaztunk, méghozzá az, hogy minden egyes koncerthelyszínnek megvan a saját hangulata, építészetileg is és hangzásilag is. A hazai és a tengerentúli között a különbség a rajongók hevességében van. Úgy tűnt, hogy a tengerentúlon a rajongók sokkal több lelkesedést mutatnak. Nekünk, bárhol is játszunk, mindig van egy olyan érzésünk, hogy összehoztuk azokat az embereket, akik szeretik az LM.C-t, azért, hogy átélhessék a zenénket.
JRR: Mit gondoltok arról, hogy a tengerentúli rajongóitoknak, akik más nyelveket beszélnek, néha sokkal letisztultabb a zenétek?
Aiji: Amikor a tengerentúlon játszunk, a tömeg végig énekel és rengeteg rajongói levelet kapunk japánul, ami világossá teszi számunkra, hogy sok rajongónk érti a szövegeket. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Nincs olyan sok nyelvi akadály, mint ahogy tűnik, habár úgy gondolom, sok rajongó van, aki csak azért jön, hogy a zenét élvezze.
JRR: Már az első kislemezeitektől kezdve szerepelnek a dalaitok animékkel. Tervezitek, hogy adtok még zenét más projektekhez, animékhez vagy valami máshoz?
Maya: Megcsináltuk egy film főcímdalát. Ha lenne lehetőségünk, szeretnénk még ilyet.
JRR: Több darabotokban is szerepelt klasszikus zenei elem, úgymond „színesítésként”. Mind a ketten a klasszikus zene rajongói vagytok? Van kedvenc zeneszerzőtök esetleg?
Aiji: Kedvelem Mozartot és Bachot és az iPod-omon mindig van a zenéikből.
JRR: Mi más van még az iPod-odon?
Aiji: Számos dal, különböző műfajokból… Túl sok van ahhoz, hogy el tudjam mondani.
Maya: Nem különösebben érdekel a klasszikus zene. Nem arról van szó, hogy egy adott zeneszerzőt használunk a dalainkhoz, hanem hogy egy klasszikus darab néha igazán fülbemászó lehet és nagyszerűen illik a zenébe.
JRR: Témánál maradva, mik azok az ihletet adó dolgok, amiket megosztotok egymással? Hogyan formálják ezek a zenéteket és a látványvilágotokat?
Aiji: Amikor például egy filmből jön az ihlet, amiről úgy gondolom, hogy jó lehet, akkor javaslom mayának, hogy nézze meg velem vagy odaadom neki a DVD-t. Ő soha nem mond semmit.
Maya: (nem ért egyet) Nem, nem. Néha azért én is megemlítek népszerű bandákat, akikről úgy gondolom, hogy nagyon menők.
JRR: Úgy gondoljátok akkor, hogy ezek a különbségeitek nagyban befolyásolják a stílusotokat?
Maya & Aiji: Nem, nem igazán.
JRR: Néhány olvasónk talán nem tudja, hogy is találkoztatok. El tudnátok mondani, hogyan találkoztatok és hogy jött össze ez a kapcsolat?
Aiji: (mayához) Emlékszel?
Maya: Nos, Aiji egy bandában volt…
Aiji: És aztán?
Maya: A szülőhelyünk nagyon közel volt egymáshoz. Amikor találkoztunk, nagyon sok éve, én egy „junior” tag voltam Aiji bandájában. (Aiji bandájában? Én nem így tudtam... de hát ez van az eredeti interjúban. - Ita)
JRR: Már az egész világot bejártátok, mennyire fontos ez nektek? A lehetőség hogy utazhattok, és hogy minden rajongótokkal találkozhattok…
Maya: (kitartja a kezét, hogy demonstrálja a dolgot) Ennyire sokat.
JRR: Visszajöttetek az USA-ba. Mit vártatok a legjobban?
maya: Nos, még nem volt meg a koncertünk. Múlt évben szerencsétlenségünkre törölték a koncertünket, szóval ezt vissza szeretném fizetni és igazán jó munkát csinálni a holnapi show-val.
JRR: Amíg itt lesztek, lesz időtök várost nézni?
Maya & Aiji: (a managert kérdezik) Fogunk?
Aiji: Lesz lehetőségünk egy rövid városnézésre… a Johnny Rockets-en.
JRR: Semmi más?! Hova mennétek, ha lenne lehetőségetek?
Aiji: Tudsz nekünk tanácsolni valamit? Hol van San Jose-ban az az egy dolog, amit ha nem néznénk meg, akkor hiányozna?
JRR: Sajnos ez a riporter nem tud ebben segíteni, ugyanis ő San Francisco-ból jött!
Maya & Aiji: Milyen kár. Nem akarunk lemondani San Jose-ról.
 
JRR: Van valami új dal-ötletetek, vagy most csak a fellépésre és erre az albumra koncentráltok?
Maya: Jelenleg a turnénk közepénél járunk, szóval a fellépésekre koncentrálunk.
JRR: Inspirál benneteket a turné arra, hogy visszamenjetek a stúdióba?
Maya: Természetesen. Amikor találkozunk a rajongókkal, és azt a sok szeretet mutatják, az inspirál minket. Pont Európában voltunk, mikor kitört a vulkán és nem tudtunk hazatérni Japánba, amiből szintén sok inspirációt kaptunk.
JRR: Júliusban szerepel a terveitek között egy Singapore-i fellépés, az új Universal Studios-ban. Élvezni fogjátok az ottani vidámparkot?
Aiji: (viccelődve) Ha lesz szabadidőnk, de ők csak nem akarnak nekünk adni.
JRR: Vidámpark-rajongók vagytok?
Aiji: Szeretjük őket.
JRR: Melyik a kedvencetek?
maya & Aiji: A legboldogabb hely a földön: Disneyland.
Aiji: Japánban a Fuji-Q High Land. Imádom a hullámvasutakat. A kedvencem a Fujiyama.
JRR: Szóval szereted az összes gyors, ijesztő menetet?
Aiji: Igen. Imádom mindegyiket, amitől úgy érzem, hogy pillangók repkednek a hasamban.
Maya: (nevet)
JRR: Már minden kérdést feltettünk nektek. Nagyon szépen köszönjük! Szeretnétek üzenni valamit a JRR-rajongóitoknak?
Maya & Aiji: Most, hogy végre visszatérhettünk az államokba, az LM.C nagyon boldog, hogy itt lehet. Az európai turné alatt azt tapasztaltuk, hogy a dolgok nem mindig mennek úgy, ahogy azt elterveztük. Nem tudjátok, mi lesz holnap, úgyhogy ne bánjatok meg semmit és éljetek a pillanatnak. Kérlek, továbbra is szeressétek és támogassátok az LM.C-t.
Interjú: Kimi O.
Szerkesztette: Ali W.
Külön köszönet a Pony Canyon-nak és az LM.C-nek
☑ Fordította: Sora
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Ezzel mi is így vagyunk. ^^ Örülünk, hogy tetszett!