Az LM.C Münchenben

 

Koneko: Helló, köszönöm, hogy időt szakítottatok rám! A mai kupadöntő elkeveredett a zűrzavaros ütemtervetekben, így mi csak koncert után tudtunk találkozni. Hogy vagytok?

maya: Nagyon jól érzem magam, elég fáradtan, de még mindig tele energiával.

Aiji: Én is rendben vagyok. A mai nap tiszta káosz volt, de a koncert mindent elfeledtetett.

 

K: Mi volt a benyomásotok a koncertről és a rajongókról?

A: Ma valóban szuperek voltak! Már ismerősnek érezzük magunkat Münchenben – az itteni koncerteken mindig nagyon meleg van. És ez nem minden, mert olyan magas volt a hőmérséklet, hogy egyszer azt hittem elájulok…

m: Ó igen, hihetetlen meleg volt (a kezével legyezi maga körül a levegőt).

A: Minden szempontból nagyon forró volt: a rajongóink energikusak, nagyon közvetlenek voltak és minden dalt átéltek. Nagyon klassz volt a hangulat, a rajongóink jól érezték magukat, és mi is. Remélem, te is.

K: Persze, úgy gondolom, az itteni koncertjeitek mindig nagyon élvezetesek. Ti már többször is voltatok itt, mit gondoltok, miben változtatok, mióta először jártatok Németországban?

m: Elég sokat javultunk, ha szabad ezt mondanom. Minden alkalommal, amikor Európába jöttünk, megváltoztunk, új benyomásokat szereztünk, és amikor újra Japánban voltunk, megpróbáltuk mindet feldolgozni. Valójában nem is változtunk, csak továbbfejlődtünk.

 

K: Egyszer volt szerencsém részt venni egy tokiói koncerteteken. Miben különbözik egy koncert Japánban egy európaitól?

A: Oh, nagyon köszönjük! Ritkán vannak európai vendégeink. Általánosságban fantasztikusnak találom, hogy koncertet adhatunk a rajongóinknak. Nem sokban különbözik, hogy Japánban vagy Európában játszunk-e. Japánban más a színpadkép, a koncerttermek kissé nagyobbak, és na ja… más a hangulat, mert a rajongók is mások, de ez nem igazán feltűnő.

 

K: Tavaly ünnepeltétek az ötödik szülinapotokat. Milyen érzés visszanézni az elmúlt öt évre?

m: Elégedettek vagyunk magunkkal. Öt év hosszú idő, és ezt átérezzük. Kezdetben nem is tudtunk, hogy mit akarunk igazándiból, de most már azt tudjuk, hogy nem akarjuk abbahagyni! Az LM.C az életem, és remélem, hogy még legalább öt évig folytathatjuk.

 

K: Mi a következő célotok?

A: Természetesen sok új dalt szeretnénk készíteni, talán egy kicsit új stílusokat is kipróbálni. Most még aligha tudom megmondani, mit hoz a jövő, de lépésről lépésre fogunk tovább haladni.

 

K: Az új albumotokon van két kooperáció. Milyen volt más művészekkel együtt dolgozni?

A: Nagyon izgalmas volt megtapasztalni, hogy más zenészek hogyan látják a zenénket. Ez volt az első alkalom, hogy valaki más őszinte véleményét hallottuk, és ez nem volt egyszerű, mert mindenkinek más elképzelése volt, de az albumunk sokat profitált ebből.

K: Szívesen átvennétek ezt a szerepet más bandáknál?

A: Ha esély kínálkozna, én személy szerint rögtön mennék. Megtisztelve érezném magam, ha egy banda engem választana. Nagyon jó tapasztalat, hogy valakivel együtt dolgozhatsz, de persze kicsit nehéz is.

 

K: A külsőtök minden albumnál – és néhány singlenél – megváltozik. Saját stylistotok van?

m: Az ötletek voltaképp tőlünk jönnek. Amit meg akarunk tenni, meg is tesszük, és ők majd támogatnak minket.

K: Ez igaz a hajatokra is. Hogy érzed magad pink hajjal Japánban?

m: Ja, akkoriban egyszerűen átfestettem.

A: (nevet) Ezen én is meglepődtem.

m: Na ja, őszintén szólva néhány éve még nem mertem volna megtenni. Igaz, most is kicsit furán néznék ki a metrón, de szívesen lennék mondjuk Harajukuban vagy Shibuyában. Ott nem lenne annyira feltűnő (nevet)!

 

K: Japánban a koncertjeiteken hihetetlen sok fan van, aki titeket cosplayel. Néhányan teljesen olyanok, mintha apró klónok lennének!

A: Ez hihetetlen, ugye? És valahol nagyon is furcsa, ha az ember magát látja. De ha nekik ehhez van kedvük, akkor oké.

m: Valahogy mindenki nagyon hasonlít. Olyanok akarnak lenni, mint mi, ha csak egy estére is. Ezt nagyon kedvesnek találom, de nekem az is jó, ha sok különböző kinézetű rajongót láthatok.

 

K: Voltak már más bandáitok és projektjeitek az LM.C előtt, de valójában mikor kezdtetek a zenével foglalkozni, hangszereken tanulni?

m: Én már általános suliban elkezdtem zenélni, de csak később jöttem rá, hogy egy bandában akarok játszani. 16 évesen kezdtem komolyan foglalkozni a gitározással és aztán az énekléssel. Egy rövid ideig dobolni is tanultam.

A: Nálam is hasonlóan történt, de én először csak énekelni tanultam, és 18 évesen kezdtem gitározni és más hangszereken tanulni.

 

K: Időközben azt is elértétek, hogy a híres Budokanban játszhattatok. Hogy éreztétek magatokat?

A: Elképzelhetetlenül boldog voltam! Ez minden zenésznek egy fontos lépés. Őszintén szólva én rettentően izgultam a koncert előtt, ahogy először a színpadra léptem, és amikor a nézőtéren a mi rajongóinkat láttam, akik időt szántak arra, hogy velünk ünnepeljenek, az megdobogtatta a szívem. Csak arra tudtam gondolni: most a legjobbat kell nyújtanunk.

m: Sosem gondoltam volna, hogy mi valaha is ott fogunk játszani, de amikor mégis megvalósult, nagyon örültem és azt gondoltam, nagyon jó rajongókkal vagyunk megáldva. Mert nélkülük nem lehettünk volna ott. Nagy megtiszteltetés volt az az este, és nagyon szórakoztató is.

 

K: Mit gondoltok az új albumotokról, a Strong Popról?

A: Ezen az albumon nagy elvárásoknak kellett megfelelnünk, nagy volt az izgalom a számoknál. A singlek is elég sikeresek voltak, bejöttek a hallgatóknak. Úgy gondolom, ez egy erős album lett. 

K: Melyik a kedvenc dalotok?

A: (nevet) Utálom ezt a kérdést, mert nem tudok választani. Rengeteg munka van az albumban. Az egészet szeretem. De ha most a koncertek alatti lelkesedést nézem, azt mondanám a Baby Talk és a Game of Life a legjobb.

 

K: Az összes dalotok közül melyiket szeretitek a legjobban játszani?

m: Milyen igazi kérdéseid vannak… (nevet) 

A: Ezen még sosem gondolkodtam. De egyértelmű, hogy minden dal más hatást vált ki a fanokból. Szerintem a Rock the LM.C mindig nagyon intenzív.

m: Szerintem a Punky Heart, amit ma is a ráadásban játszottunk, az a dal, amit az európai rajongók a legjobban szeretnek. És ha ők szívesen hallják, akkor mi szívesen eljátsszuk a színpadon.

 

K: Minek örültök majd leginkább, ha a turné után hazamentek?

A: Valójában nincs olyan, ami nagyon hiányozna (nevet). Jól szoktam érezni magam, ha úton vagyok. Persze sok dolog van Japánban, ami sokat számít, de most úgy nem hiányzik semmi.

m: Sushi! Sushit akarok enni! Ginzában van egy nagyon jó bolt, oda fogok menni először, ha visszaérkeztünk! (dörgöli a hasát) Már csak a gondolattól is elfog az éhség!

 

 

 

☑ Fordította: Chibe-chan

Súgó Még nincs hozzászólás.