I dream about you ~ Rólad álmodom

Aiji POV

 

Hajnali fél kettő van. A turnébuszon ülök, és elégedetten gondolok vissza a tegnap esti fellépésünkre.

Két hete kezdődött az országos turnénk, és örömmel tölt el, ha arra gondolok, hogy eddig mindegyik helyszínen az összes jegy elkelt. Ebből tudjuk, hogy igenis nagyon sokan vannak, akik szeretik a zenénket, amit játszunk. A tegnapi koncert sem volt kivétel, teltház előtt léptünk fel. A magam részéről nagyon élveztem, de ahogy elnéztem Maya is így volt vele. Végig vigyorgott. Az emlék egy mosolyt csal az arcomra.

Maya természetesen már alszik. Mi mást is csinálhatna ilyen későn? Persze, jogos, én is ébren vagyok. Viszont én nem tudok aludni, egyszerűen nem vagyok álmos. Nem tudom, miért, általában ez fordítva szokott lenni: én szoktam fél perc alatt húzni a lóbőrt, és Maya szokott az lenni, aki megpróbálja szabotálni a pihenésem. Ilyenkor szokás szerint kap az arcába egy épp kéznél lévő tárgyat - párnát, mobilt, könyvet, vagy épp egy fél pár cipőt vágok hozzá. De szokás szerint ez nem hatja meg, vigyorog tovább, mintha mi sem történt volna, és folytatja a piszkálásom.

 

Ha jól hallottam, az előbb Maya beszélt álmában. Igen, van egy ilyen szokása. Érdemes ilyenkor meghallgatni, miket motyog, jól lehet rajta szórakozni. Közelebb mentem hozzá, hogy jobban halljam. Ha jól veszem ki, valamilyen tündérekről, vagy mikről hadovál, akik elvették a nyalókáját. Ezen természetesen elmosolyodom. Még álmában sem tud leszállni a szeretett nyalókáiról. Azért kíváncsi lennék, mit csinálna, ha csak egy napig nem látna nyalókát. Oké, visszaszívom, ebbe még belegondolni is rossz.

Jól van, hagyom Mayát, hadd szerezze vissza az édességeit a gonosz tündérektől, én addig iszom valamit, mert megszomjaztam. Most valami szénsavmentes üdítőre vágyom, viszont csak szénsavasat találok a buszon. Jellemző. Így előre megyek a sofőrhöz szólni, hogy álljon meg egy boltnál, ami ilyenkor még nyitva van.

- Rendben, az első ilyennél megállok - bólintott, majd tovább figyelte az utat.

- Köszönöm - mondtam, majd visszamentem Mayához.

Mikor meglátom, megállok. Hihetetlen ez az ember.

- Ezt le kell, fotózzam… - motyogtam, közben meg elővettem a mobilom.

Maya a párnáját ölelgette, de olyan szorosan, hogy ha szerencsétlen párna élőlény lenne, már megfulladt volna. Kíváncsi vagyok, vajon most is a nyalókákról álmodik-e. Hm, biztos sikerült neki visszaszereznie őket, és most jó szorosan fogja, nehogy megint elvegyék tőle. Ez rá vallana, igazán. Egy halk kattanás, és kész is a kép. Ha Maya felébred, első dolgom lesz ezt megmutatni neki. Ki fog akadni, mint minden egyes alkalommal, mikor alvás közben fényképezem le. Ilyenkor mindig megpróbálja elvenni tőlem a mobilt, van, amikor ez sikerül is neki, de hiába magasabb nálam, a legtöbb esetben én szoktam nyerni.

 

Olyan jó 20 percig autókáztunk még, mire a busz lassítani kezdett, majd megállt egy benzinkútnál. Oké, nekem ez is jó, a benzinkutak is árulnak üdítőt, és így legalább tankolni is tudunk.

- Mindjárt jövök - szóltam a sofőrnek.

Kabátot nem vittem, hisz fél percig se leszek kint. Hideg volt, úgyhogy gyorsan tettem meg ezt a picike távolságot, így hamar a melegben találtam magam.

Elkezdtem sétálgatni a sorok között, míg ki nem lyukadtam az üdítőknél. Találomra levettem egyet, ami nem szénsavas, és elindultam, hogy fizessek. Az egyik polcon megakadt a tekintetem, úgyhogy visszasétáltam oda. Nyalókák. Méghozzá elég sok. Nézegetem őket egy darabig, majd elvettem egy epreset a polcról. Mivel nekem olyan jó szívem van, ezt megveszem Mayának. Legalább akkor ezzel lesz elfoglalva, és leszáll a mobilomról, meg a képről is. Haboztam egy fél percig, majd levettem még egy ugyanolyan nyalókát. Hadd legyen neki gyereknap, kap kettőt. Most mondja valaki, hogy csak magamra gondolok.

Most már tényleg meg sem állok a kasszáig, és miután kifizettem az üdítőmet, meg a nyalókákat, visszamegyek a buszra.

- Oké, itt vagyok, akár mehetünk is - mondtam, majd pár másodperc múlva elindultunk. - Tankoltál?

- Nem, még van elég üzemanyagunk, ez egy darabig még elég lesz - felelt.

- Rendben, akkor én visszamegyek Mayához - mondtam, majd visszasétáltam hozzá.

Maya még mindig a párnáját ölelgetve aludt. Egészen aranyos látványt nyújtott. Leültem mellé, és figyeltem, ahogy aludt. Békésen szuszogott. Ilyenkor nem lehet rá haragudni, pedig már voltam úgy párszor, hogy elhatároztam magamban, hogy egy hétig nem fogok hozzászólni, de aztán elkezdtem nézni, ahogy épp a többieket piszkálja, és a kezdeti dühömnek már nyoma sem volt. Aranyos a maga módján, de azért néha visszavehetne magából. Csak egy kicsikét.

Felálltam, hogy igyak még, de négy lépést sem tettem meg, mikor Maya elkezdett beszélni a hátam mögött.

- Ne… ne menj el… ne hagyj itt… - hallottam a hangját.

- Csak inni megyek - válaszoltam, miközben megfordultam, de meglepetésemre csukva volt a szeme. Megint álmában beszélne? Nagyon úgy tűnik.

- Gyere vissza… - egyre hangosabban beszél, ha így folytatja, egy percen belül már kiabálni fog. Inkább megyek, és felkeltem.

- Hé, Maya - kezdtem el keltegetni, mikor odaértem mellé. - Kelj fel.

- Neeeem… - kezdett nyöszörögni.

Szerintem kezdhetek arra gyanakodni, hogy mégsem a nyalókákkal álmodott, mikor a párnáját ölelgette. Biztos valami rémálma van, vagy nem tudom, azért ilyen.

- Kérlek Maya, kellj fel! - szóltam rá kicsit hangosabban.

Mocorgott egy pár másodpercet, majd lassan kinyitotta a szemeit.

- Aiji… - motyogta álmosan a nevem.

- Jól vagy? - ültem le mellé.

- Jól, persze. Remekül - válaszolt, miközben feljebb tornázta magát.

- Csak mert szerintem rosszat álmodtál, legalábbis megint beszéltél álmodban - mondtam.

- Mit mondtam?

- Azt, hogy „ne menj el” és hogy „gyere vissza”. Kinek mondtad ezeket? - érdeklődőm.

- Nem fontos… tényleg rosszat álmodtam - tért ki a válasz elől.

- Akkor van egy meglepetésem a számodra! - vigyorodtam el, majd benyúltam a zsebembe.

- Micsoda? Naaa, mi az? - teljesen fel lett dobva, bár szerintem sejti, hogy mit fogok neki adni.

Kiveszem az egyik nyalókát a zsebemből, és neki adom. Csillogó szemekkel veszi el tőlem.

- Köszi Aiji! Imádlak! - majd gyorsan letépte róla a papírt, és már a szájában is volt.

- Szívesen - feleltem, majd elővettem a telefonom és elkezdtem nyomkodni. Gondoltam, szortírozok egy kicsit, mert elég kevés hely van már a kártyámon. Letöröltem pár számot, és néhány képet is. Épp azon gondolkoztam, hogy mit töröljek még le róla, mikor valami a vállamon landolt. Oldalra néztem, és az a valami Maya feje volt. Ismét elaludt, enyhén nyitott szájjal. Csoda, hogy a nyalóka, ami még mindig a szájában volt, nem esett ki onnan. Na meg, hogy még nem fulladt meg tőle. Így jobbnak láttam kivenni a szájából, mielőtt tényleg lenyeli, vagy valami. Sikerült ezt úgy véghezvinnem, hogy közben nem ébredt fel, csak mocorgott egy kicsit. A nyalókát beleraktam egy fóliába, majd Mayára néztem. Hogy képes valaki elaludni úgy, hogy egy nyalóka van a szájában? Én se alszok be például gitározás közben. Na, mindegy.

Épp visszatértem volna a mobilomhoz, mikor megint elkezdett motyogni.

- Aiji… - mondta halkan, majd közelebb fészkelte magát hozzám.

Mi a fene…? Biztos, hogy alszik? Odahajoltam az arcához, és a szemei csukva voltak. Márpedig akkor elvileg alszik.

Hát jó, akkor ezek szerint Maya végig fogja beszélni az egész éjszakát. Csak tessék, engem annyira nem zavar. Bár ha továbbra is rám fog mászni, nem tudom, mit csinálok. Nem azért, mert irritál, vagy zavar, csak mert… ez egy hosszú történet, de röviden annyi, hogy tetszik nekem Maya. Igen, már elég rég óta, de ő csak barátként tekint rám, így én sem kezelem őt másképp, nehogy az a barátságunk, vagy a banda rovására menjen.

Ekkor ismét megszólalt, de mikor tudatosult bennem, mit mond, egy pillanatra megállt bennem az ütő.

- Szeretlek… szeretlek, Aiji - motyogott.

Percekig néztem alvó alakját, és most álmában mosolygott. Végül én is elmosolyodtam. Óvatosan végigsimítottam a haján.

- Én is téged, Maya - suttogtam.

 

Másnap reggel nyugisan ülök a buszon, és ugyanazt csinálom, mint tegnap este - mobilozok. Elhatároztam, hogy a képeim minimum felét letörlöm, hogy legyen helyem. De mint mindig, most sem tudtam öt percnél tovább nyugodt légkörben lenni.

Éreztem, hogy Maya mögém lép, majd a hangját is meghallottam.

- Aiji, te áruló!

Felnéztem, és szembe találtam magam Maya arcával. Szemei összeszűkülve meredtek a telefonom képernyőjére.

- Oké, most mit csináltam? - tettem fel a kérdést sóhajtva.

- Még mered azt kérdezni, hogy mit csináltál? Ezt! - felelte fújtatva, majd kikapta a kezemből a mobilt és a képernyőjét az arcomba nyomta. Szembe találtam magam Maya alvó képével, amit tegnap csináltam. A-ha. Eszembe se jutott, hogy neki még nem említettem, hogy csináltam róla egy képet. Tehát azért van így kiakadva. Ugye megmondtam?

- Igazán megszokhattad volna már, hogy szeretek fényképezni. Most pedig, Maya, kérem a mobilom - próbáltam elvenni tőle, de mielőtt sikerülhetett volna, elrántotta a kezét.

- Dehogy adom! Most szépen kitörlöm ezt a borzadályt a telefonodból!

- Törölsz te egy nagy francot! Adod ide!

És ezzel kezdetét vette a szokásos párviadal köztem és Maya között a telefonomért. Jó, persze, nem volt ez olyan komoly „küzdelem”, csak egy kis, baráti birkózás. Mondhatjuk úgy is, hogy játék. Ilyenkor mindig remekül érzem magam, még akkor is, ha egy kép a tét.

Végül sikerül elvennem Mayától a mobilom, ő meg durcásan levágta magát az egyik székre. Elnevetem magam.

- És ahhoz is hozzászokhattál volna már, hogy általában én nyerek - mondtam. Ő erre nem válaszolt, így csak megráztam a fejem, annak a jeleként, hogy Maya tiszta gyerekes tud lenni. Előkotortam a zsebemből a másik nyalókát, amit az éjszaka vettem neki. Reggel öt perce nem volt ébren, és kábé kettőig nem látott még, esküszöm, de a nyalóka, amit kivettem a szájából, már megint nála volt.

Odasétáltam elé, és meglóbáltam az arca előtt az édességet.

- Nyalóka! - kiáltott fel, majd kikapta a kezemből, mintha az élete múlna rajta.

- Hihetetlen vagy, de komolyan - mondtam neki mosolyogva.

- Mondtam már, hogy imádlak? - nézett rám nagyokat pislogva.

- Főleg akkor, ha van nálam nyalóka, igaz? - kérdeztem vigyorogva, de ettől a kérdésétől eszembe jutottak az éjszaka történtek.

Mondanom sem kell, hogy nagyon úgy tűnik, hogy Maya nem emlékszik belőle semmire. Mondjuk egy részen érthető is, hiszem aludt. Én viszont tisztán emlékszem arra, hogy kimondta, még ha álmában is, hogy szeret. Eddig nem mertem lépni, de most úgy érzem, próbálkozhatok, van némi esélyem. Csak éppenséggel azt nem tudom, hogy hogyan.

- Aijiiii! - hallottam meg Maya nyafogós hangját.

- Mi az? - fordultam felé.

- Te nem is figyelsz rám - hisztizett.

- Dehogynem. Mit is mondtál?

- És én vagyok a hihetetlen, mi? Csupán azt kérdeztem, hogy szerinted milyen lesz az esti koncert? - ismételte meg a kérdését.

- Könyörgöm, Maya, ezt minden fellépés előtt megkérdezed, és mindig azt tudom csak válaszolni, hogy fogalmam sincs. Nem vagyok jós.

Ezek után egész úton azon gondolkoztam, hogyan tudnám Maya tudtára adni, hogy szeretem. Sajnos, nem jutottam sokra.

 

Mikor megérkeztünk a fellépés helyszínére, akkor se voltam okosabb. Mindegy, ráérek még agyalni ezen, most inkább nézzünk kicsit szét. A bejáratnál már vártak minket a többiek. Vigyorogva üdvözöltük őket. Ők azért nem voltak az éjjel velünk, mert „valami fontosat el kellett intézniük”. Képzelem…

Bementünk, hogy megnézzük a színpadot. Már csak pár apróságot kell rajta igazítani, és készen is lesz. Nekem tetszik.

A hely is hatalmas volt, rengetegen férnek el benne. Kíváncsi vagyok, ma hányan lesznek.

Beszélgettünk itt egy fél órácskát, hogy mit hogyan kéne csinálni, milyen világítás lesz, mindezeket nagyvonalakban. Utána felmentünk a színpadra, és elpróbáltunk pár számot. Miután meggyőződtünk róla, hogy minden oké, visszamentünk az öltözőbe, hogy elkezdjenek foglalkozni velünk.

Először a fellépő ruhát kellett felvennünk. Én már meg sem lepődtem, mikor észrevettem, hogy nekem ismét szoknyám van. Megnéztem Maya ruháit, és nem kellett csalódnom, csak én kaptam szoknyát. Jellemző. Felaggattuk magunkra a ruhákat, majd jöhetett a smink. Mindeközben egy szó sem esett közöttünk. Miután ez megvolt, megnéztem magam a tükörben. Tökéletes. Most pedig az ékszerek. Felrakok egy-két gyűrűt, karkötőt, és jól van.

Ezután körbenéztem a teremben, hogy hogy haladnak a többiek. Maya épp a hajáról magyarázott valamit az egyik csajnak. Biztos elgörbült az egyik hajszála a tökéletesen egyenes frizuráján. Jun és Denki-man az egyik sarokban hülyültek, szokás szerint, a másik két jómadár meg közösen zenét hallgatott. Most sem csalódtam, csak Maya pattog még ilyenkor is, hogy valami nem stimmel.

- Mi van már megint? Mi nem jó? - mentem oda hozzá.

- Nem látod? A hajam alja még kifelé áll! - mutatott a hajára.

Megnéztem, de szerintem a haja ennél egyenesebb már nem is lehetne.

- Csak képzelődsz, olyan egyenes a vége is, mint a tű.

- De nem…

Ám ekkor bejöttek szólni, hogy kezdünk, úgyhogy menjünk fel a színpadra. Miután kiment az emberke, visszafordultam Mayához.

- Látod? Így se, úgy se tudnál már mit csinálni vele, jelenésünk van - körbenéztem, és a többiek is abbahagyták azt, amit eddig csináltak, és elindultak az ajtó felé. Bár ha jobban megnézem, akkor Denki-man és Jun még mindig piszkálták egymást, miközben Denki-man felvette a „maszkját”.

Még szóltam Mayának, hogy szálljon már le a hajáról, és jöjjön, majd én is elindultam a többiek után.

 

 

Két óra múlva fáradtan ugyan, de boldogan jövünk le a színpadról. Remek koncert volt. Mindenki vigyorog, és már el is kezdték megbeszélni a fent történteket.

Én élveztem minden pillanatát, látni a rajongókat, hogy örülnek nekünk, és velünk együtt énekelik a dalszövegeket. Fantasztikus érzés. Bár volt a koncertnek egy pillanata, amit mindennél jobban élveztem. Még pedig, mikor Maya odajött hozzám, és a vizesüveget a számhoz emelve megitatott. Akkor ismét belém nyílalt a gondolat, hogy mennyire jó lenne, ha több lenne köztünk, mint barátság. De most már úgy érzem csinálnom kell valamit, és a ma estét arra fogom szánni, hogy kigondoljam, mit csináljak.

Visszaérve az öltözőnkbe rá akartam gyújtani egy szál cigire, de mikor kinyitottam a dobozt, az üres volt. Ilyen az én szerencsém, sosincs az, amit szeretnék.

- Elfogyott a cigim, úgyhogy megyek, és veszek - indultam el a kabátom irányába. Az egy dolog, hogy most melegem van, de kint hideg van. - Jun, nem jössz velem?

- Én? – kérdezi meglepetten. Most mit csodálkozik annyira? Mindig ő szokott velem jönni, ha elugrom valamiért. - Bocs, Aiji, de most nincs kedvem, és fáradt is vagyok… miért nem kéred meg Mayát? Biztos veled tart, eléggé fel van most pörögve.

- Hát jó. Maya - szóltam oda neki.

- Hm?

- Jössz velem cigit venni?

- Jó, mehetek - válaszolt. Ő is felállt, és elvette a pulcsiját, amit koncert után levett.

- Akkor mi megyünk, mindjárt jövünk - mondtam a többiekben, miközben megcéloztuk az ajtót.

- Ugyan, ráérünk, nem kell sietni - vigyorgott az immár maszk nélküli Denki-man.

- Pontosan - helyeselt Jun is.

- Furcsák vagytok ti nekem. Készültök valamire? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Úgy ismersz minket?

- Dehogy - mondtam ironikusan. - Na, menjünk inkább.

Így ketten elindultunk a hátsó kijárat felé. Mikor kiléptem a szabadba, meg kellett állapítanom, hogy tényleg hűvös van.

- Nem fázol? - kérdeztem Mayától, aki csak egy pulcsiban sétálgatott mellettem.

- Nem. Nincs olyan hideg.

Ránéztem az arcára, és amennyire ki tudtam venni a sötétben, eléggé elgondolkozott arcot vágott. Ilyen is ritkán van. Mindegy, akkor hagyom, had agyaljon. Legalább én is tudok gondolkozni. Igen, még mindig ugyanazon - mit kezdjek Mayával? Hisz most is, itt sétálunk egymás mellett, teljes csendben, és sehol senki rajtunk kívül. Ki kéne találnom valamit, mert ez így nem állapot.

Hirtelen hátrafordultam. Mintha hallani véltem volna valami zajt… de mögöttünk nem volt nemhogy ember, de még egy állat se. Semmi.

- Hallottad? - kérdezte Maya.

- Azt hiszem, igen - válaszoltam. - De nem látok senkit.

- Én sem. Inkább menjünk, lehet, hogy csak képzelődtünk.

Úgyhogy visszafordultunk, és folytattuk a keresést egy olyan bolt után, ami ilyenkor még nyitva van, és árul cigarettát. Olyan tízpercnyi séta után találtunk is egyet. Bementem és egyből a kasszához mentem. Csak egy ember állt előttem, így fél perc múlva már kérhettem is a doboz cigarettám. Mikor megkaptam kifizettem, és elraktam a zsebembe.

- Köszönöm, viszlát! - köszöntem el, majd kimentem a boltból.

A hidegbe kilépve rám tört egy érzés. Hirtelen hiányérzetem támadt. Az üzlet előtt szobrozva szétnéztem az utcában, és mint a villám, úgy csapott belém a felismerés. Maya! Jézusom, hova tűnt Maya? Hisz mikor bementem cigiért még mögöttem volt. Vagy… vagy nem?

- Maya! - kezdtem el kiabálni, majd elindultam arra, amerről jöttünk. - Hé, Maya! Hol vagy?

Semmi. Nem válaszol. Aggódom. Igenis aggódom érte. Tudom, hogy ő egy felnőtt férfi, és tud vigyázni magára, de akkor is.

Befordultam a sarkon, és majdnem nekimentem valakinek, aki szintén be akart fordulni.

- Maya! Mégis hol az Istenben voltál?! - förmedtem rá.

Meglepetten pislogott rám. Azt hiszem, erre nem számított.

- Én csak… megint hallottam valamit, és mikor te bementél a boltba, én visszafordultam megnézni, hogy mi az, de nem találtam semmit. Most akartam utánad menni - magyarázkodott.

Lehunytam a szemeim. Sóhajtottam egyet, majd ismét ránéztem.

- Legközelebb szólj, ha ilyen van, oké?

- Rendben. De Aiji, valami baj van?

Pár másodpercig latolgattam magamban, hogy mit válaszoljak erre.

- Csak aggódtam, ennyi az egész. Mikor kijöttem, és te sehol nem voltál… egyszerűen nem tudtam elképzelni, hol lehetsz. Féltem, hogy valami bajod esett - mondtam halkan.

- Tudod, hogy tudok magamra vigyázni.

- Tudom. De akkor is. Féltelek.

Azt hiszem eddig bírtam. Odanyomtam Mayát a falhoz és megcsókoltam. Meglepődött. Hát még én… de legnagyobb örömömre pár másodperc után viszonozta. Viszont épp csak fél perce csókolóztunk még, mikor valami villant. És nem, nem képzelődtem. Határozottan villant valami.

- Itt valami nem stimmel, mi volt ez? - kérdeztem Mayától.

- Fogalmam sincs.

Épp hogy kimondta ezt, egy veszekedést, és egy nagyon ismerős hangot hallottunk meg.

- Akkora szerencsétlen vagy! Ilyen nincs, nem tudtad volna kikapcsolni a vakut?! - kiabált halkan az egyik férfi. Esküdni mernék, hogy ez a hang Denki-man-hez tartozik.

- Nem tudtam, hogy be van kapcsolva, nem láttam! - sziszegett vissza a másik. Az ő hangját is felismerem. Jun.

Biccentettem egyet, hogy menjünk közelebb hozzájuk. Maya bólintott, így elindultunk.

- És ha észrevettek minket? - kérdezte halkabban Denki-man.

- Akkor biztos tudni szeretnék, hogy mit csináltok itt - kérdeztem, miközben megálltunk előttük, és karba tettem a kezem.

- Nahát, sziasztok! Szép esténk van. Mi csak… - kezdett magyarázkodni Jun, majd félve a mellette állóra pillantott.

- Mi csak sétálgattunk. Tényleg - fejezte be a mondatot Denki-man.

- És épp volt nálatok egy fényképezőgép, nem igaz? - kérdezősködtem tovább.

- Öööhh…

Na erre már nem tudtak mit mondani.

- Jaj, Aiji, most mond, hogy nem élvezted - mondta végül vigyorogva Jun. - Ha én jövök el veled, akkor Maya tiszta féltékeny lett volna, és most nem smárolhattatok volna.

Most viszont én nem tudtam megszólalni. Itt mindenki tud mindenről, csak én nem? Ha Maya nem kezd el álmában beszélni, akkor még most sem tudnám, hogy szeret, de Jun és Denki-man bezzeg tudják. De eszembe jutott még valami.

- Szóval semmi fontos dolgotok nem volt múlt éjjel, csak kettesben akartatok hagyni minket a buszon? - kérdeztem végül.

- Aha. Maya sokat áradozott rólad, de valahogy nem mert lépni… úgyhogy gondoltuk, mi majd megpróbálunk összehozni titeket. Azért is javasoltam, hogy Mayával menj cigiért, ne velem. Eggyel több esély - magyarázott.

- Ezért javasolták rögtön, hogy nem kell sietnünk - szólalt meg végre Maya is.

- Értem én, de minek jöttetek utánunk? - folytattam a kikérdezésüket. - Nem haragszom, nem erről van szó, csak tudni szeretném.

- Szerinted? - kérdezett vissza rögtön.

- Kíváncsiak voltak, hogy mi lesz velünk - válaszolt Maya. - Ennyire ismerhetnéd már őket.

- Igazad van - helyeseltem. - Na jó, elő a géppel, és hadd lássuk azt a képet!

Egymásra néztek, majd elővették a fényképezőt, amit, mikor észrevettek minket, gyorsan a hátuk mögé dugtak. Visszakapcsolták, majd kikeresték azt a képet, és Denki-man a kezembe nyomta a gépet. Maya mellém lépett, hogy ő is lássa.

Első gondolatom az volt, hogy tetszik. Remek kép lett. Bár ha vaku nélkül csinálják, nem vettük volna észre őket, de akkor nem lenne ilyen jó a kép sem.

- Majd ha rá lesz rakva a laptopra, lelopom onnan. Kell a mobilomra - adtam vissza nekik.

- Nekem is - vágta rá Maya.

- Megbeszélve - rakta el a gépet Denki-man. - De szerintem ideje lenne visszamenni, fázom.

- Menjünk, tényleg hűvös van - mondtam.

Így elindultunk visszafelé, de most már kétszer annyian voltunk, mint mikor ketten elindultunk a koncert után. Junék mentek elől, mi ketten pedig mögöttük. Mégpedig kézen fogva.

- Tegnap éjjel, miután megkaptad a nyalókát, rögtön vissza is aludtál. Ismét beszéltél álmodban. Azt mondtad, hogy szeretsz - úgy gondoltam, igazán elmondhatom neki ezek után.

- Akkor te… tudtad? - nézett rám meglepődve.

- Igen, azért mertelek ma megcsókolni - mosolyodtam el.

Mikor befejeztem a mondatot, Maya maga felé fordított, és megcsókolt. Abban a másodpercben, mikor ajkai a számhoz értek, megint villanást érzékeltem.

- Jun, nem kell mindig mindent megörökítened - sóhajtottam, miközben feléjük fordultam. Annál nagyobb volt a csodálkozásom, mikor rádöbbentem, hogy ez most nem ő volt, ugyanis ők még mindig előttünk sétáltak és beszélgettek. A fényképező pedig sehol sem volt.

- Mi? - fordult vissza. - Most nem csináltam semmit sem - rántotta meg a vállát.

- Márpedig valami villant.

Ekkor hatalmasat dörrent az ég, és mire észbe kaptunk már elkezdett szakadni az eső. Másodpercek alatt eláztunk.

- Oké, akkor ez az ég volt - mondtam kissé vacogva. Most, hogy még esett is, még hidegebb lett.

- És jobb lesz, ha futunk, ha nem akarunk nagyon szétázni - kezdett el szaladni Denki-man.

- Támogatom - futott utána Jun, de pár lépés után megállt és felénk fordult. - Elhiszem, hogy ez most nagyon romantikus, de ha tovább álldogáltok az esőben, nyomhatjátok az ágyat rendesen, és nem úgy, ahogy ti szeretnétek – majd mondandója végére érve folytatta a futást.

Mayával erre a kijelentésre csak egymásra vigyorogtunk, majd Jun tanácsát megfogadva futottunk mi is utánuk…

 

 

 

Írta: bloody_girl

Súgó Még nincs hozzászólás.