Mese, mese, mátka

Alternatív Univerzum. Aiji maradt Pierrot tag (nem szükséges az együttes ismerete), Maya pedig szólóénekes.

 

 

Aiji P.O.V.

Neked. Mert tudni akartad, hogy érzek. Hát akkor rajta! Olvasd!

 

„Pont ettől féltem..."

Halk, reszkető hang mellettem, lopva pillantasz rám hajad mögül. Aggódsz értem, Kirito? Megrázom a fejem, felállok. Csendben, nyugodtan hagyom el a lakást. Ki tudja, ma már hányadszor viselem el csendben, ami szétmar. Nem ordítok. Nem őrjöngök. Minek?

A tetőn ülve figyelem a csillagokat. A telefonom tudatosan „ejtem le" a mélybe, a sötétségbe. Csak a hamar érkező koppanás juttatja eszembe, hogy ez még a házam, nem pedig a Pokol Tornáca.

Félmosolyra húzom ajkaim, halkan felnevetek. Lassan hajnalodik, indulnom kell. Korán kezdjük a próbát.

Nyakörvet teszek a nyakamba, hosszú ujjú inget veszek fel, kigombolva hagyva a felső kettő gombot, mindezzel fedve hegeim. Hidegen lépek ki a télbe, szinte már melegnek érzem magamhoz képest. Nem csodálom. Vége a mesének. Ennyi volt, és azt hiszem ez már nem is fog változni. Másodszorra történik meg. Másodszorra esek bele saját magam csapdájába.

 

Miért nem tudta már a legelején eldönteni? Ennyire jó szórakozás volt kirántani engem, majd visszalökni? Hát remek.

Maya... Maya hetero.

Röhögnöm kell.

Szóval neki nő kell. Értem én, persze... mondjuk nem ártott volna avval, ha előre közli velem.

Lazán túrok hajamba. Hagyjuk.

Mindig is gyerek voltam. Magamba zártam el, ami történt, nem lesz vele gondom. Majd egyszer ki fog törni, de addig is...

Egy sötétebb sarkot keresve leülök, s játszok. Csak a gitárom és én. Mostantól mindörökké.

 

 

 

Írta: aiemma

Súgó Még nincs hozzászólás.