Az éjszakai látogató

Aiji lefekvéshez készülődött.

 

Ezt egyértelműen meg lehetett állapítani abból, hogy csak egy bokszert viselt, a haja össze volt gumizva, és egy fogkefe lógott ki a szájából. Plusz ha mindez nem lett volna elég, az igencsak késői időpont racionális magyarázatot adott dühének.

 

- Maya, tisztában vagy vele, hogy hajnali két óra van?

 

A kérdés teljesen felesleges volt, mert Maya általában nem volt tisztában azzal, hogy mennyi az idő, de ami még ennél is fontosabb, nem is érdekelte. Jelenleg teljesen fel volt pörögve, és még mindig ugyanaz a szerelés volt rajta, mint amiben Aiji utoljára látta.

 

- Megvan!

 

A jelenleg vöröshajú gitáros nem kérdezte meg, hogy mi az, amit Maya megtalált, inkább egy visszanyelt káromkodás után beengedte a vigyorgó szőkét.

 

- Csak feküdtem az ágyban, a plafont bámultam… igazából nem bámultam, már majdnem aludtam, amikor bevillant… - Maya hatásszünetet tartott. - az új stílusunk. Egy teljesen más látványvilág.

 

Aiji nyelt egyet.

 

- Felöltözöm - mondta végül ahelyett, amit eredetileg akart, bár az egy kicsit máshogy

 

is hangzott volna.

 

Miközben az ágy és a fal közötti résből kiszedte az odagyűrt alvós pólóját, egyáltalán nem gondolt arra, hogy Maya csupán ennyiért képes volt betörni hozzá az éjszaka közepén. Maya néha kevesebbért is képes volt őt kirángatni az ágyból, például mikor berontott a Rómeó+Júlia dvd-jével, hogy ez korszakalkotó mű, és ezt neki látnia kell… nos akkor közel állt ahhoz, hogy egy életre megszabaduljon az LM.C énekesétől, méghozzá mindörökre.

 

Aztán megcsinálták az Oh my Juliette-t.

 

 

 

Mikor Aiji visszatért, egyáltalán nem meglepő módon Maya már a hűtőjének tartalmát fixírozta. A férfi tisztában volt vele, hogy csak azért ragadt le az intenzív tanulmányozás szintjén, mert semmi olyat nem talált, amit fogyasztásra alkalmasnak ítélt.

 

- Már nem ezért… de tudod, hogy ez a kefir már több hete lejárt?

 

Aiji csak megvonta a vállát, és letelepedett egy székre, hátát a falnak döntve.

 

- Szerintem a kefir nem tud megromlani, mert az alapvetően már romlott.

 

- Nem hiszem, hogy a zöld ebben az esetben az egészség színe lenne…

 

Maya végül előbányászott a mélyhűtőből egy egészen ehetőnek tűnő szusi-csomagot, aminek létezése legjobban a hűtő tulajdonosát lepte meg. Egyébként Maya nem vesztette el gondolatmenetének a fonalát, csak engedélyezett némi létfenntartási kitérőt. Aiji, habár nagyon utálta, hogy belemászik az ő hűtőjéből, és megeszi az ő kajáját, de sejtette, hogy ezeket a pillanatokat leszámítva Maya nem szokott enni - egyszer kifejtette neki, hogy utál egyedül kajálni. Úgyhogy sokadszorra is megfogadta, ez lesz az utolsó alkalom, hogy szemet hunyt a dolog felett.

 

- Arra gondoltam egyébként… - fogott bele, és a konyhaasztalt pillanatok alatt vázlatok borították el, amin elnagyolt jelmeztervek, kottakezdemények, meg elszórt hangjegyek voltak.

 

- Maya, arra gondoltál, hogy holnap nekem hajnalban kell kelnem?

 

- Miért? - Maya ceruzával épp cilindert kezdett el rajzolni egy pálcikaemberszerű figura fejére, aki megtévesztésig hasonlított… rá.

 

- Mert esküvőre vagyok hivatalos…

 

- Megnősülsz?

 

Aiji két, nagy és mély levegőt vett, míg válaszolni tudott. A cilinderes figura az imént egy szoknyát is kapott.

 

- Nem, az unokahúgom megy férjhez… tudod, akit tavaly lehánytál.

 

- Hm. - Aiji egy pillanatig abba a tévhitbe ringatta magát, hogy Maya talán most visszaemlékezik a történtekre. Azonban ez egy tévedés volt… és nem az első ebben a sorban. - Ha nem a te esküvőd, akár késhetsz is kicsit.

 

- Maya. Nem. Akarok. Késni. Ő az unokahúgom, a legkedvesebb unokahúgom… illetve hát a tulajdonképpeni egyetlen unokahúgom…

 

Maya felnézett, és elmosolyodott.

 

De úgy, ahogy csak Maya tud elmosolyodni; a szemfestéke már félig lekopott, ami rajta maradt, azt már úgy is elkente, hajlaktól merev haja kezdte elveszteni a formáját, és jelenleg jobban emlékeztetett egy vihartépett szalmatetőre, mint egy frizurára.

 

Mayában mindig is volt valami… őszinte. Ahogy ránézett, túl a vakolaton, túl a fodrászok mestermunkáján meg a színes kontaktlencséken, egy kicsit őrült, de azért alapvetően jóindulatú srácot látott, aki nem veszi magát túl komolyan.

 

Maya általában tisztában volt azzal, milyen hatást vált ki az emberekből, különösen Aijiból és ezt szemérmetlenül ki is használta - áthajolt a firkálmányok és a lassan olvadó szusi fölött, és megcsókolta. A szájának tejszínes-eperíze volt, meg egy kicsit dohány és alkohol, de a nyalóka aromája szinte minden mást elnyomott. Maya eszmefuttatása szerint, Aiji szinte már annyi időt töltött a szájában, hogy igazán elszopogathatna egy nyalókát is, de a gitáros még mindig nem preferálta az édességet, és különben is, egészen más ezt a szöszi nyelvén érezni, mint elszopogatni egy émelyítően édes cukorgömböt.

 

Aiji nem tiltakozott.

 

Valahol az egész hiszti, és morgolódás mögött sejtette ő, hogy ez lesz az esti átruccanás vége - mint ahogy eddig az összes többinek. Az ölébe húzta Mayát, és még egy búcsúpillantást vetett az asztalon legfelül heverő rajzra.

 

- Remélem tudod, hogy a szoknya téma az ki van zárva.

 

Maya elvigyorodott. Nos, ez sokkal kevésbé volt ártatlan, mint a mosoly, de talán ebbe az is belejátszott, ahogy kicsusszant a férfi öleléséből, és térdre ereszkedett előtte.

 

- Lehet, meg tudnálak győzni… - kezeit sokatmondóan húzta végig Aiji meztelen combján.

 

Igen.

 

Aiji is úgy gondolta, hogy ha meggyőzni talán nem is tudja… tehet rá egy… vagy mondjuk több kísérletet. Később aztán a kísérletezés helyszíne áttevődött a hálóba, és Maya már megint csak észérvek bevetése nélkül érvényesítette az akaratát…

 

 

 

**

 

 

 

- Maya, kellj fel.

 

A szőke fiú hunyorogva nézett az előtte álló férfira.

 

- Aiji… - a hangja rekedt volt a kialvatlanságtól. - Tudod te hány óra van?

 

- Tudom hát. Épp elkésünk az esküvőről.

 

Maya belefúrta a fejét a párnába, és majdnem visszazuhant a kómaszerű alvásba, mikor Aiji megrázta a vállát.

 

- Gyerünk, mássz ki az ágyból.

 

Maya felemelte a fejét, és hosszú másodpercekig bámult Aijire, mire sikerült felfognia előző mondatát.

 

- Mi az, hogy késünk?

 

Rossz, nagyon, nagyon rossz előérzete támadt, ahogy viszontlátta Aiji arcán az ő tegnapi farkasvigyorát. Persze a gitárosnak soha nem állt olyan jól, mint neki…

 

- Csak nem gondoltad, hogy egyedül fogom végigülni életem legunalmasabb családi eseményeinek egyikét? Az éjszaka közepén betörsz hozzám, felzabálod a kajámat, és még aludni sem hagysz… ennyi jár nekem.

 

- De…

 

- Kuss. Kezdj el öltözködni, különben a repülő malacos alsónadrágban foglak kirugdalni az utcára… és akkor azt hiszem egyszer az életben nélkülem kerülnél újságcímlapra.

 

 

 

**

 

Mikor később már a kocsiban ült smink, meg a megfelelő mennyiségű hajlakk nélkül, Maya kicsit bosszúsan gondolt arra, hogy az a hülye szoknya nem ér meg ennyi fáradtságot.

 

 

 

Írta: Oriole

Súgó Még nincs hozzászólás.