Étcsokoládé

Maya testén forró étcsokoládé folyt le. Az illataroma betöltötte az egész szobát. A gyertyák halkan pislákoltak, hol nagy, hol apró lángocskák szálltak az ég felé.

Le volt kötözve. A forróság egyre inkább az agyára is rászállt és már mozdulni sem tudott. A felette térdelő egyén vigyorogva nézett le rá, kezében egy Maya számára teljesen abszurd és felismerhetetlen tárggyal.

Remegett, de boldog is volt. Remegett, mert félt a tárgytól, és az érzéstől. Boldog volt, mert tudta, hogy akinél a tárgy van, sosem okozna neki fájdalmat.

Aiji nem olyan. Aiji kedves és szinte már szent volt Maya szemében. A nagytestvér, aki mindig kihúzza őt a bajból.

 

 

Még most sem hiszem el, hogy ezt tette velem. Amikor visszajövök ide, és végignézem az arcát, boldognak és elégedettnek látom. Kedvesnek és őszintének. Érzékenynek.

Vagy csak a szerepe kívánja? Már én sem tudom eldönteni.

Talán most mégis boldog, talán már nem szenved a múltunk miatt... ami nem is a miénk volt, hanem csak az övé.

Nekem már nincs múltam. Nekem csak jelenem van, láncok a karomon, amik jelzik, hogy bűnt követtem el.

 

 

Óvatosan csókolja meg a vastag ajkakat. Kívül a keserű csokoládé, belül az édes cukor volt érezhető.

Aiji mindig tartogatott meglepetéseket Maya számára, de ez mindkettőjüknek új volt. Maya, mint az újdonsült szülinapos bátran merült bele Aiji kényeztető ajkaiba.

Szerette ezeket az ajkakat, és a gazdájukat is. Tiszta szívből, minden önzés és hatalomvágy nélkül.

Maya kényeztetése élvezettel kezdődött, és Aiji számára később is hatalmas élvezeteket nyújtott.

Aiji óvatosan kezdte nyalogatni a csokoládét, majd kivett egy pezsgőbe mártott eperszemet az üvegtálból és Maya csokis ajkaihoz érintette. Élvezettel ette el Maya elől a lédús gyümölcsöt.

Konyakot öntött Maya szájába, amit aztán kiszívott onnan, hagyva egy kicsit élvezete tárgyának is.

 

 

Ha szólnék is akkor sem lenne értelme. Ki hallgatna meg engem? Ki tudna velem beszélni? Egy szerencsétlen, züllött alak vagyok. Még mindig nézem Aiji mosolyát, még mindig nem bírtam elszakadni.

Jun... te is ide fogsz jutni. És Aiji is, mindketten itt fogtok vergődni a porban, ahol most az én szívem.

A hajam sáros a mocsoktól, a kontaktlencséimet már rég elhasználtam. Marad a homályos látvány. Így is homályos lenne.... a könnyek elvakítják a szemet.

 

 

 

A köldökétől egészen Maya nyakáig végignyal a csokoládén. Még mindig jócskán jut belőle máshová.

Aiji sem bírja a végletekig. Nála is van egy határ.

Megcsókolja Maya keserű ajkait, majd előveszi élvezete legszebb tárgyát. Óvatosan húzza végig Maya testén, finoman, nehogy felsértse ez érzékeny bőrt.

- Mi ez? - nyög fel Maya élvezettel a hangjában. A fém hidegsége az ő testét is megborzongatta.

- Hát még mindig nem tudod? - nevet fel érces hangon Aiji, majd Maya ajkaihoz érinti.

Zihál. Szemeiből patakokban folyik a könny, már fullad tőlük. Szájában vér és nyál keveredik.

Óvatosan húzza végig a kést Maya nyakától egészen a köldökéig. csak karcolja, de Mayának ez is elég.

Üvölt. Rugdosni próbál, szabadulni ettől az ócska játéktól.

- Aiji, kérlek ne - rázza meg a fejét könyörögve, szeméből még mindig folyik a könny.

 

 

Vannak emberek, akik nem érzik át tetteik súlyát, és vannak, akiken majd csattan az ostor. Ilyen voltam én is, és ilyen lesz még sok ember, aki enged az okosak és gazdagok világának. Aiji gyakran nevetve mondogatta, mikor beléptem a lakásába; ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Akkor még nem értettem. Csak a szenvedélyes szerelem vezérelt és a boldog, könyörületes érzések.

De a fájdalom már örökké bennem marad. Még ma is érzem a kést végigszántani az ajkamon, még ma is élénken él bennem a kín, mikor játszottál velem. Még az utolsó percben is élt bennem a remény apró kis szikrája.

 

 

Óvatosan húzza végig a kést többször. A vér keveredik a csokoládé illatával.

- Ne tedd, kérlek - suttogja reménytelenül.

Újból felnevet. Egy gránátalmadarabot vesz a szájába, majd Mayáéhoz érinti, és immár a véres- étcsokoládés gyümölcsöt tünteti el a szájában. Újabb gyümölcsöt vesz be, és azokkal is mind így tesz.

Minden könyörgés reménytelen. Mikor a gyengébbik olcsó eszközökkel próbálja érvényesíteni akaratát, elbukik. De mikor nem is olyan gyenge, az áldozatnak pokol lesz az a néhány perc, amíg az elnyomott kiélvezi.

Az elborult lelkek mind ezt teszik. Várnak, hogy gyilkoljanak; szóval, tettel vagy érzelemmel.

 

 

 

Jun, ha tudnék, szólnék. De úgy sem figyelnél rám. Az erkélyről nézlek végig titeket. Aiji lép ki először oda, ahol én is állok, majd fejét felemelve az ég felé néz.

Nem látja a lelkem. A léleknek tisztának kell lennie ahhoz, hogy lássa a holtakat.

- Boldog Születésnapot, Maya - suttogja, majd behunyja a szemét.

 

 

 

Írta: Hyde

Súgó Még nincs hozzászólás.