Candy Lips

- De... - kezdte el Maya, habár ő is tudta, erre már nincs mentség. Az első még oké volt, a második mellett is el lehetett tekinteni, a harmadik már mindnekinél kihúzta a gyufát, de Aijinál a negyedik már bombát robbantott.

 

 

- Nem tanultad meg, hogy nem illik más szennyesét kiteregetni? Mit fognak szólni, ha megtudják, hogy te vagy a kis pletykafészek? A bandának lőttek, te meg mehetsz WC-t pucolni valamelyik szupermarketbe! Mi fognak gondolni rólunk? Legfőképpen rólad! - böki meg Maya mellkasát. Még mindig hangos.

Mayának nem a fülét bántja a szapulás, hanem a szívét. Valamit elrontott, többször egymás után, gyerekes naivsága engedte, hogy beszéljen; beszéljen Rukiról és a hódításairól, Miyavi otthoni incidenseiről, Tora év Akiya közös sörözgetéseiről és legfőképp saját magáról.

 

 

Hagyta, hogy az orránál fogva vezessék, és hiába szólt neki a külvilág, ő csak rendíthetetlenül ment a saját feje után.

- Sajnálom, Aiji. Igazad van, kurvára nagyon igazad van! - ül le egy székre, és támaszkodik a karfájára. Most már ő is sokkal idegesebb.

Aiji nem hagyja abba a beszédet; felsorolja a banda érdekeit, a személyiségjogokat, és beszél a barátságról, mindenkelőtt az őt felépítő bizalomról.

- A karfát meg ne szedd szét, mert tényleg véged van - dörmögi végezetül.

Maya ekkor veszi észre, mit művelt már megint. A varrás mentén szépen lebomlott karfából elkezdte kiszedegetni az anyagot.

- És most mit csináljak? Az összes címlapon én vagyok rajta és az a hatalmas pofám! - kérdezi már- már kétségbeesetten.

 

 

Mikor az ember valami hibát követ el, mástól várja a megoldást. A másik úgyis idősebb és tapasztaltabb.

 

- Maya, nézz rám egy picit - hajol le Aiji egyenesen Maya arcába - A legfontosabb, hogy légy őszinte a barátaiddal, és mond el nekik mielőtt még elolvassák az újságból. Érted? -

- Köszönöm Aiji - szipog fel, és másodpercek töredéke alatt már a karjaiban van. Szorosan öleli, bújik hozzá mint egy kiscica.

- Minden rendbejön - suttogja Aiji.

- Ugye te mellettem maradsz, mikor már nem lesz senkim? Ugye?! - néz rá kétségbeesve a szőke.

 

 

Aiji első gondolata az volt, hogy milyen cuki lett volna pandamaciként Maya.

A második, hogy miért is maradt eddig távol tőle, ettől a számára keserédes kispandától. Sokszor kacérkodott már a gondolattal, milyen lenne Maya, mikor CSAK vele van, CSAK neki. Hogy milyen lehet megcsókolni a nyalókáktól ragacsos ajkait.

A saját gondolataitól félt. Ő nem meleg, az biztos. Hiszen azokkal a nőkkel akikkel lefekszik, mind kívánja őket.

Nem buzi, mert akkor a szexi férfiak vonzanák. De őt jelen esetben csak azok a cukros ajkak és természetesen a gazdájuk vonzotta.

- Veled maradok - simogatja meg a pici pandamaci buksiját.

 

 

 

Írta: Hyde

Súgó Még nincs hozzászólás.