Tévedések vígjátéka

Unalmasan telik a nap. Azon kívül hogy néha esznek egy kicsit, váltanak pár szót, nem történik semmi. Azt tervezték hogy egy kicsit elmennek a tengerhez, de ez a terv meghiúsult miután szakadni kezdett az eső. Épp valami borzalmasan unalmas filmet néztek, mikor csöngetett valaki.

 

Maya lustán elindult ki hogy kinyissa. Csak a postás volt, ajánlott levelet hozott. Gyorsan át vette, aláírta, majd miután becsukta az ajtót bontogatni kezdte a nappali felé vezető úton. Mikor odaér le is huppan a kanapéra, és olvasni kezdi.

 

 

 

- Kinek jött? - kérdezi Aiji lustán.

 

- Nekem… - válaszolja szűkszavúan.

 

- Csaknem a szeretődtől van? - fordul felé viccelődve.

 

- Vacsorára hív. - jelenti ki egyszerűen.

 

- Mi? - kapja föl ijedten a fejét a másik, és azonnal kitépi a levelet Maya kezéből aki nevetve nézi a mozdulatait ahogy vadul olvasni kezdi.

 

- Csak anyukám írt te gyagyás. - neveti tovább.

 

 

 

Erre Aiji csak egy laza mozdulattal eldobta és tekintetét újra az unalmas filmre függesztette.

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Csodásan süt a nap, csiripelnek a madarak. Minden olyan csodálatos ezen a szép tavaszi napon. Most egy kicsit mindenki boldogabb…szerelmesebb…

 

 

 

- De én nem akarom! - kezd el hisztizni a szőke.

 

- Ki fogod bírni. Ha megszokod már nem is lesz olyan rossz. - győzködi a másik.

 

- De fájni fog.

 

- Csak az elején. Hidd el, ha megszokod már nem is érzed majd.

 

- Most komolyan azt akarod hogy fájjon?

 

- Én nem akarom azt hogy fájjon, csak azt mondom hogy egy kicsit erőltesd meg magad a kedvemért. - sóhajt lemondóan Aiji.

 

- De nem fogok tudni rendesen járni utána…

 

- Akkor majd itthon pihenünk utána. Na ne csináld. Nem fog fájni…annyira, csak kicsit kellemetlen lesz.

 

- De Aiji! Olyan szűk az a cipő! - kiáltja el magát hisztisen Maya, majd felpattan és elviharzik.

 

 

 

Hatalmas dörrenéssel zárul be mögötte az ajtó, a másik meg csak egy lemondó sóhajjal veti le magát a kanapéra, és értelmetlenül kapcsolgatni kezdi a tv-t. Ebből a sétából sem lesz semmi.

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Fárasztó napja volt. Csak arra vágyott hogy hazaérjen, fürödjön egyet, aztán miután befalt mindent amit talál bedőljön az ágyba és föl se keljen amíg nem muszáj. Már a lépcsőházban érezte a finom illatokat, és mikor belépett csak még erősebbek lettek. A konyhába lépve látta, hogy Maya épp a konyhapultnál áll.

 

 

 

- Azt hittem mire hazaérek, te már egy kis terülj-terülj asztalkámmal fogadsz. - lép a kis szőkeség mellé.

 

 

 

Ám csak ekkor tűnik föl neki hogy valami nincs rendben hiszen Maya a konyhapultnak támaszkodik lehajtott fejjel miközben a vállai néha meg-meg remegnek. Ijedten kap a gondolatai után hogy vajon mivel bánthatta meg a másikat, de semmi nem jut eszébe, ezért óvatosan mégis kicsit aggodalmasan kérdezi meg.

 

 

 

- Maya…mi a baj? - érinti meg gyengédes a vállát.

 

- Aiji…ez a hülye hagyma állatira csíp… - veti magát a most érkező nyakába.

 

 

 

Hát csak ez volt a baj. Aiji észre sem vette hogy eddig benntartotta a levegőt. Már megijedt hogy valami komoly a baj és a tudtán kívül megbántotta a másikat.

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Már vagy egy órája tanácstalanul álltak a hatalmas választék előtt, de Maya még mindig ne tudott dönteni. És ebben Aiji sem nagyon volt segítségére.

 

 

 

- Szerinted milyen színű legyen?

 

- Nem mindegy? Úgyis félig a szádban, félig a kezedben lesz. - feleli unottan a másik.

 

- De akkor is. Nem tudok dönteni. Segíthetnél.

 

- Minek? Úgyis te fogod használni.

 

- Na kösz. - erre a kis szőke mérgében lekapta a rózsaszínűt és a kosárba tette.

 

- Mehetünk? - lélegzett fel Aiji, de az öröme még korai volt.

 

- Nem, mert krém még nincs.

 

- Akkor válassz gyorsan.

 

- De abban segítened kell mert te is használod. - kötözködik Maya.

 

- Én azt mondom hogy legyen mentolos, de azt meg te nem szereted, mert utána fura érzésed van tőle. Szóval kapj le valami gyümölcsöset. Legalább az illata jó lesz.

 

- Veled se megyek többet vásárolni. - húzza fel az orrát Maya.

 

- Már bocsi de te vagy az akinek problémát jelent megvenni egy fogkefét, meg fogkrémet. Na de inkább fizessünk.

 

 

 

A szőke erre nem mond semmit csak durcásan vonul a kassza felé, hogy kifizethesse frissen beszerzett fogtisztító eszközeit. Aiji csak unottan ment utána és azt várta hogy végre otthon lehessen. Sosem értette hogy lehet ennyi időt elpazarolni ilyen apró dolgokra.

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

- Aiji…ez meg mi? - nézi döbbenten Maya az asztalon talált dolgot.

 

- Miért minek látszik? - forgatja meg a szemeit Aiji.

 

- Hát hosszú…vastag…és rezeg… - bökdösi meg az ujjaival a szőke.

 

- Jajj ne szórakozz vele. Vedd a szádba… - utasítja Aiji.

 

- Dehogy veszem a számba, azt sem tudom mi ez. - húzódik hátrébb Maya.

 

- Pedig gyümölcsös ízesítésű… - jegyzi meg mellékesen Aiji.

 

- És ez…olyan mint a nyalóka? - kérdezi bizonytalanul.

 

- Hát…olyasmi…de az állagát tekintve…

 

- Fujj, én akkor sem nyúlok többet hozzá… - kiáltja el magát, és egészen a falig hátrál.

 

- Ne mondd hogy életedben nem ettél még gyümölcskocsonyát… - néz rá idiótán Aiji.

 

- Nem még soha…és soha nem is fogok…ez undorító.

 

 

 

És ez volt a végszó. Maya kicsörtetett a konyhából. Látni sem bírta azt a remegő izét ott az asztalon. Nem is érti embereknek hogy van gusztusa ahhoz, hogy valami ilyesmit meg egyenek. Sőt hogy egyáltalán a szájukba vegyenek. Még a végén rájuk is átragad ez a rezgés…a gondolatra ki is rázta a hideg. Kérheti Aiji akármilyen szépen, akkor sem teszi meg. Ezt az egyet soha…

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Már alig csak fél óra volt hátra a koncertkezdésig, de a zűrök egy pillanatig sem álltak le a backstage-ben. Szinte érezhető volt, hogy a tagok nem nyugszanak egy pillanatra sem, így mindenki csak sóhajtva sétált el az öltöző mellett.

- AUU! Finomabban légy szíves. - nyafogott a szőke kis énekes.

- Lazíts már egy kicsit. - hagyja abba edddigi tevékenységét a gitáros.

- Nem tudok ha ilyen durva vagy.

- Nem vagyok egyáltalán durva te bénáskodsz.

- Oh, bocsi hogy fáj ami csinálsz. - jegyzi meg gúnyosan Maya.

- Most segítsek vagy ne?

- Csak legyél kicsit óvatosabb. Ez fáj te hülye majom.

- Akkor majd legközelebb figyelsz arra hogy félretedd a hajad a zipzár útjából és nem fogja becsípni.

- Ne okoskodj. - durcázik be a szőke.

 

Nagy nehézségek árán csak sikerült kiszabadítani a beakadt tincseket és a koncert kezdődhetett is. Remélhetőleg probléma nélkül

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Maya csak cél nélkül ténfergett a lakásban arra várva hátha kedves bandatársa megunja a szöszmötölést a fürdőben és végre hajlandó kijönni, mert szinte óráknak érezte a hosszú pereceket mióta a gitáros befoglalta a fürdőjét. Unottan kezd el kopogtatni az ajtón.

- Aijiiiii! Nem unod még, hogy ennyit készülődsz? Mert én már marhára! - támaszkodik az ajtó mellett a falnak.

- Ahhh… m-mindjárt… - O.o

- Tetetete… mit csinálsz?

- Uhh... mhh…semmit… - nyögi a gitáros.

- Jól vagy? Baj van? - nézi aggódva az ajtót Maya.

- Áááhhh… sem-semmi…

- De… te… ugye nem? - hűl el azonnal a gondolatra a kis énekes.

- Aaahhhh… - csak ennyi választ kap.

- Fújj Aiji ez undorító azonnal gyere ki…az én fürdőmben… blee… - kiabál be az énekes.

 

Egy ideg hosszú csönd és csak a nyögéseket lehet hallani, majd vízcsobogás hangját. Alig pár perc múlva nyílik is az ajtó és egy dühös Aiji lép ki rajta.

-    A hülye hajvasalód megégette a kezem… - lép el mellette fájó kezét szorongatva.

 

Maya erre csak döbbenten áll még ott egy darabig, majd a biztonság kedvéért bekukkant a fürdőjébe, hátha kamuzott neki Aiji, de patinás rend fogadta így már biztos lehetett benne, hogy barátja semmi olyat nem tett ami az ő kis fejébe furakodott be.

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Unalmas volt a nap. Már csak a stúdiómunkálatok voltak hátra, hogy kész legyen az új DVD amit már mindenki nagyon várt. Maya nem is vette ki oly nagyon a részét a dolgokból. Csak fél perce maradtak kettesben Aijival máris beütött a krach.

- Aijiii, húzd már ki… - nyafogott.

- Azt próbálom… - ráncolta a homlokát az idősebb.

- Érzem… - morogta a kis szőke.

- Jól van, megteszek mindent. Na most próbáld.

- Aúúúú…óvatosabban.

- Próbálom, de nagyon beszorult. - ügyködött tovább Aiji.

- Mi lesz ha örökre így marad? - pánikol be Maya.

- Nem fog. Megoldom valahogy. Nyugi.

- De nagyon fáááj… - hisztizett tovább a kis énekes.

- Legközelebb nem szórakozol a palackkal és nem szorul bele az ujjad. Na most húzd.

 

És nagy nagy szenvedések árán de sikerül kiszabadítani a beszorult ujjat. Gondolhatták volna, hogy ez a nap sem mehet le gigszer nélkül. Mostantól Aijinak jobban kell majd figyelnie hogy Maya lehetőleg ne kerüljön ilyen és ehhez hasonló helyzetekbe.

 

 

 

Írta: Snoopy

Súgó Még nincs hozzászólás.