... mert szeretlek te gyagyás

Már olyan sok ideje tartott. És ez gáz. Hogy szerethetne bele valaki a legjobb barátjába? Aj istenem, olyan nyomi vagyok. Na éppen ezért kérek még egy felest. Hátha jobban megszédülök tőle. Ez is tök gáz. Itt piálok valami lepukkant lebujba, holott nem is szeretek inni. És még cigim is van. Persze nem bontottam ki, ahhoz nagyon részegnek kell lennem. És egyre jobban közelítek ahhoz az állapothoz.

 

 

 

Alig 3 óra múlva el is érem, és ha valaki megkérdezné fiú vagyok-e vagy lány szerintem kiröhögném, aztán elgondolkodnék a kérdésen és fogalmam se lenne a válaszról. Céltalanul bolyongok az utcán, ahol alig jár egy-két ember, de még autó sem. Hangosan énekelem azt, ami az eszembe jut, és nem nagyon foglalkoztat, hogy nem tetszik valakinek. Bár akadnak, akik kikiabálnak az ablakon.

 

- Kussolj már részeg állat. - erre megtorpanok és a hang irányába fordulok.

 

- Kussolj te… te… te muflon… - azt hiszem jobb nem jutott eszembe, de most megpróbálok arra koncentrálni, hogy ne essek el. Választ nem kapok, pedig szívesen kötözködnék.

 

 

 

Még mindig bolyongok, valahol a belvárosba mikor elkezd szakadni az eső. De részegen ez hova foglalkoztasson? El vagyok most foglalva avval, hogy a föld ingyen ringlispíl lett, és most egyensúlyoznom kell, nehogy leessek róla, meg amúgy is jó kedvem van.

 

- „I’m singing in the rain…I’m singing in the rain…What a glorious feeling… oh basszus nem tudom hogy van tovább…

 

 

 

És a villanyoszlop ahol eddig szórakoztam nem tart meg tovább és lepuffanok a földre. Még fekszek ott egy kicsit és megpróbálok nem hányni. Na, jó nem megy. Annyira sikerül magam összeszedni, hogy feltérdeljek aztán blöe… és minden kijön. Basszus pedig az a nyalóka drága volt.

 

 

 

Miután nem tudok többet hányni jókedvűen indulok tovább nem létező célom felé. Dudorászgatok, jókedvem van, de közben hányingerem is, de hol érdekel ez? Esik az eső, részeg vagyok, és most egy kicsit szebb a világ. Még az sem érdekel, hogy nem szeret. És pont mikor erre gondolok, azt veszem észre, hogy az ő lakásánál lyukadok ki. Épp valaki kisétál, ezért csöngetés nélkül be tudok menni.

 

 

 

Istenem imádok liftezni! Részegen liftezni istencsászár! El is szórakozgatok vele egy darabig, de aztán olyan hányinger jön rám a sok fel-lemenéstől, hogy a liftben is kidobom a taccsot. Na jó ez már undorítóbb.

 

Gyorsan megtörlöm a számat a pulcsimmal és benyomom a megfelelő emeletet. Mikor odaérek, botladozva elindulok a megfelelő ajtóhoz és sokadik próbálkozásra sikerül is megnyomnom a csengőt. Sikerélményemben nem is akarom elengedni, de miután meghallom a ház urának bosszankodó kiabálását az ajtó túloldaláról egy kuncogást muszáj elengednem. Hamarosan nyílik is az ajtó.

 

- Maya, mi a faszt keresel itt hajnalok hajnalán? Illetve az éjszaka közepén. - néz rám bosszankodva én meg bárgyú vigyorral a képemen próbálok nem elesni.

 

- Hát én tűvé tettem érted az egész világot. - fordulok meg a tengelyem körül, aminek a vége az lesz, hogy beesek az ajtón.

 

- Jesszus te segg részeg vagy… - próbál meg összeszedni én meg próbálok fölállni csak ne mozogna ennyire az a hülye föld.

 

- Nem is vagyok részeg… - durcázok be.

 

- Aha persze. Ülj le a nappaliba addig csinálok kávét. Ha hánynod kell, akkor légy szíves menj ki a mosdóba.

 

- Már idefele hánytam kétszer… azt hiszem… de most nem kell… - húzom ki magam büszkén, de nem értékeli. Jó fej mondhatom.

 

 

 

Sajnos nem sikerül leülni a kanapéra ezért valahol a földön kötök ki törökülésben és értetlenül kezdek el kutakodni a zsebeimben. A nadrágzsebeimet, a pulcsim zsebeit mindent átkutatok, de nem találom sehol a cigimet. Pedig most rágyújtanék. Ajj Maya, hova raktad? Még ki sincs bontva. És akkor megtalálom. A farzsebemben volt. Mikor kinyitom, alig találok benne egy olyan szálat, ami nincs eltörve, de egy mégis van. És meg is gyújtom, de mikor letüdőzöm a füstöt köhögnöm kell. Amitől rám jön a hányinger ezért kirohanok a mosdóba, és ismét kidobom a taccsot. Alig jön valami, de abba a kicsibe is belekönnyezik a szemem az erőlködéstől. Persze a cigit nem oltottam el. Lefekszek a wc-ben a földre és szívom tovább. Néha köhögnöm kell, de elfojtom és szívom tovább. Ám mikor épp szívnék bele eltűnik… hova lett?

 

- Mióta dohányzol? - kérdezi idegesen Aiji majd lehúzza a csikket a wc-ben.

 

- Mióta elraboltad a szívemet… - kezdek el kuncogni.

 

- Maya mi van veled? Az utóbbi időben árnyéka vagy önmagadnak. Nem mosolyogsz, nem szívatsz meg másokat… baszki még engem sem szívatsz meg. Ez aggasztó. Most meg itt fekszel a wc-m kövén totál részegen és egy cigit kell kiszednem a szádból. - jól látod a dolgokat Aijiiiiiiii… megpróbálom magam összekaparni annyira, hogy fel tudjak támaszkodni, és bele bandzsítok a fejébe.

 

- Mert szeretlek te gyagyás! - próbálom meg szavakba önteni az érzéseimet, de szerintem nem vesz komolyan… én sem venném most komolyan magamat.

 

- Jó, most ezt betudom annak, hogy részeg vagy. Majd holnap megbeszéljük ezt. Most elmész aludni.

 

- Értettem apu! - próbálok meg szalutálni, de ahogy emelem a kezem fejbe vágom szegényt. Erre ő csak lemondóan sóhajt majd megpróbál összekanalazni engem.

 

 

 

Amennyire tudok, segítek neki, de sajnos nem nagyon megy így kénytelen ő cipelni az egész súlyomat. Na nem mintha olyan kövér meg nehéz lennék, szóval nincs nehéz dolga. Becipel a számomra fenntartott kis szobába és lefektet az ágyra. Igen, saját szobám van itt ugyanis lassan több időt töltök nála mint magamnál otthon. Ugyanis utálok egyedül lenni ezért…

 

- … kellene egy kutya… - hupsz ezt hangosan is kimondtam?

 

- Milyen kutya? Maya magadról sem tudsz gondoskodni. Egy kutyával meg sok gond van… - kezd bele a kioktatásba.

 

- Tudom, csak egy futó gondolat volt… A gondolat is tud futni? - gondolkodom el a plafont bámulva immáron egy szem boxer alsóban.

 

- Figyelj, inkább aludj egy kicsit, jó? - húzza rám a takarót és állna föl, de visszarántom.

 

- Nem kapok jó éjt puszit? - meresztek rá boci szemeket.

 

- Ne marhulj… - tolja el az arcom és föláll. Itt hagy puszi nélkül hát milyen dolog ez?

 

 

 

Le is kapcsolja a villanyt egyértelműen jelezve, hogy igenis aludnom kell, de ha behunyom a szemem az egész világ forogni kezd úgyhogy az alvás nem fog menni. Még egyszer Aiji visszajön, és szerintem azt hiszi alszom mert nagyon halkan csinál mindent. Hoz nekem egy vödröt, de édes… így legalább nem kell kimennem ha hányni kell.

 

 

 

 

~o~o~o~o~o~

 

 

 

 

Egész éjjel forgolódom és csak hajnalban sikerül elaludnom. De eszméletlen fejfájásra kelek. Mi a frászért fáj a fejem? Lassan szedem össze a tegnap emlékeit és leesik, hogy eszméletlen nagy baromságot csináltam. És ezt csak még egyértelműbbé teszi, hogy Aiji lakásán vagyok.

 

Kómásan vánszorgok ki a konyhába, hogy valami gyógyszert szerezzek, és minél hamarabb elhúzhassam a csíkot lehetőleg még mielőtt összetalálkoznék Aiji-vel, de ez nem sikerül. Mert persze, hogy kint van a konyhában.

 

- Jó reggelt… - köszön ki a bögréje mögül.

 

- Jobbat… - vetem le magam az étkezőben a székre és a fejem az asztallapra hajtom.

 

- Szarul vagy mi? - pakol elém kaját, de csak felfordul a gyomrom a szagától.

 

- Ne szívass. Így is tök gáz, hogy hülyét csináltam magamból tegnap. Mert azt csináltam nem? - nézek rá miközben iszok a vizemből.

 

- Nem nagyobbat, mint máskor… csak most részeg voltál.

 

- Ez akkor is gáz… miket beszéltem? - pillantok rá félénken.

 

- Csak a szokásos, felforgattam-érted-a-világot, meg szeretlek-te-gyagyás… ja, ezt most mondtad először. - tesz úgy mintha nagyon elgondolkodna, én meg szégyenemben lefejelem az asztalt.

 

- Azt hiszem mennem kéne… - állok föl az asztaltól.

 

- Igen lehet az lenne a legjobb. - de nem mozdul a pulttól.

 

- Bocs a tegnapiért… majd valahogy jóváteszem.

 

- Nekem az is elég, ha újra a régi leszel, mert most valami nyomja a lelked és ez így nem jó. Ha beszélgetni akarsz, itt megtalálsz, tudod.

 

 

 

Én meg csak hülyén bólintok, aztán elindulok összekapni magam. Kedves hogy felajánlotta, de mégsem beszélhetem meg pont vele, hogy szeretem. Ez tök gáz. Ez az egész nap tök gáz… na jó meg a tegnapi is.

 

 

 

Elköszönök tőle és elindulok haza. Épp leérek a lifttel, amikor úgy döntök, hogy vissza kell mennem. Ő akarta, hogy vele beszéljem meg és nem fogom ezt halogatni tovább. Szépen visszamegyek és elmondom neki.

 

Mikor felér a lift félve nyomom meg a csengőt ő meg azonnal kinyitja.

 

- Éreztem, hogy visszajössz. - mosolyodik el féloldalasan.

 

- Volt már olyan hogy szerettél valakit, de nem merted elmondani neki? - kezdem köntörfalazva.

 

- Persze…

 

- És mit tettél?

 

- Kockáztattam és elmondtam neki. Tedd te is ezt. - vereget vállon.

 

- Okés… Szeretlek… - nyögöm ki gyorsan.

 

- Na látod nem is volt olyan nehéz… - megdicsér? Most mi a rák van.

 

- Aiji te felfogtad mit beszélek? - kérdezem komolyan.

 

- Persze nem vagyok fogyatékos. De én nem szeretlek. Sajnálom Maya, de ez így nem fog menni… mármint kettőnk között. Lehetünk barátok továbbra is meg bandatársak néha itt aludhatsz meg kajálhatunk együtt, de semmi több.

 

- Persze én tudom… csak nekem most jobb hogy te is tudod… - nevetem el magam kínosan.

 

- Okés. Akkor szerintem most jobb, ha mész.

 

- Szerintem is. Akkor… szia… - intek neki majd teszek egy lépést de visszafordulok.

 

- Mi az? - kérdezi értetlenül.

 

- Nem lehetne egy pici csók vagy vala…

 

- NEM!... és most menj Maya… - kezd el tolni a lift felé.

 

- Jó értettem… - morgolódok magamba és most már tényleg elindulok haza.

 

 

 

Bevallom, jobban érzem magam. Mert annak ellenére, hogy nem szeret viszont én elmondtam neki ő meg nem akadt ki… annyira… mert lehet, hogy most éppen üvöltve dolgozza föl a hallottakat. Bár Aiji mindig ilyen halvérű volt. Jó neki néha azért irigylem ezért. Bárcsak egy kicsit is olyan lennék, mint ő… na jó inkább nem. Ő nem szereti a nyalókát… pedig a nyalóka a minden…inkább Maya akarok maradni.

 

 

 

Írta: Snoopy

Súgó Még nincs hozzászólás.