Nyalókaválság!
Hatalmas csörömpöléssel tört be a kirakat üvege. Kezem ökölbe szorítottam, és éreztem, ahogy a meleg vér lassan végigfolyik ujjaimon, végül földet ér. Fogaim összeszorítva próbáltam visszafojtani magamba a hatalmas fájdalmat, az ürességet, és a mérhetetlen dühömet. Gyűlöltem magam. Ismét. Mindig. Megint képtelen voltam bármit is mondani…
Mily vicces, mily kegyetlen, mily valós… mégis meggyőztem magam, hogy folytassam tovább. Hiába. Úgy is pofára esés a vége. De, még ennek tudatában is kíváncsi vagyok a végkifejletre. Helyesbítve: a remény még mindig kitartóan suttogja - habár mostanra egyre elhalóbban - csak még egyszer… na, csak még egy kicsit bírd ki~
Igazából, már rég nem bírom…
Mert képtelen vagyok elviselni még egyszer azt a fájdalmat, amit a boldogság elvesztése után éreztem. A boldogságom forrása elapadt. Eltűnt. Elhagyott. Elmentél! Magamra hagytál! Egyedül… pedig tudtad, hogy mit érzek irántad. Tudnod kellett…
A város ahol élni is imádok, elhalványult, a zajok hangtalanul suhannak el mellettem. Szőke tincseim rendezetlenek, kócosan merednek az ég felé. Olyanok, mint én, én is el akarom érni a magam vágyát…
Aiji, ezredszerre írok neked e-mailt és még egyre sem válaszoltál! Egy hete sírógörcsöm van nélküled! Nyalókák millióin álltam ezért bosszút! Amíg nem kaplak vissza, addig más rajtam kívül nem kap nyalókát! A 15. boltot fosztottam ki teljesen, a mai nappal. Újabb e-mail és ismét neked. És egy újabb nyalóka nekem. Már szerepelt a hírekben a Tokyo-i nyalókaválság! Hatalmas dörömbölés szakítja félbe következő e-mailem. Morogva kászálódok ki az elhasznált zsepi- illetve nyalókás papírok kupacai közül.
Majdhogy rám töröd az ajtót, Aiji. Aiji… Aiji? ...Aiji! Ugrom a nyakadba, amit nem tudsz hova tenni, és az összes csomagoddal együtt, mi is levágódunk a földre. Rám mordulsz.
- Maya, egy hét szabit kértem! Egyet! De tíz percenként kapok egy e-mailt!
- Hiányoztál! - szipogom bociszemekkel. Sóhajtasz, nem egyet és nem kicsit.
- Velem tartasz? - kérdezed, én meg ismét a nyakadba ugrom.
- Gondolom, ez igent jelent.
Írta: Lizy
|