|
Yasha Hime
YASHA HIME
Megbabonázva sétálunk, kéz a kézben,
Így nem veszek el.
Kabócák kitörése, festi be
A nyár fesztivál színeit.
A hőmérséklet még fülledtebb,
Kötődik hozzá egy bizonyos fajta lazaság...
A Hold is olvad,
ezen a fülledt éjszakán,
amikor úgy tűnik lesz valami.
A szavaim meghívtak,
Másodszor is...
Az OK után még két,
irritáló hét telt el.
Az emberek hulláma kényszerített,
És a közeledő ajkak...
Amikor elkaptad a tekintetem,
Az egy tökéletes szuggesztív jel volt,
Még elviselhetetlenebb taktika lett,
Egy szelíd, kellemetlen érzés.
Az mondtam; "Kínos" de nem vagyok géniusz,
Felnézek az éjszakai égre,
Ahol a szirmok átfedik egymást,
Ebben a mulandó világban.
A szívem hollétét keresem,
A testemben de nem a lelkem környékén.
Az éjszakai viszonyunk,
Véget ér a fesztivállal,
Az észrevétlen pillantásaid,
A megbilincselt kezeid ott voltak
Rengeteg nyíl repül,
Szemben egymás felé...
Minden működik a megvilágosodás
Bizonytalan körülményei között
"Érzések"a komédia és a fesztiváli zenekar (egyvelege)
Úgy tűnik az a különös hullócsillag
Nem adja meg a vágyainkat,
Félbeszakított szavak,
Csak a hulló könnyek
Üdvözlöm ezt az évszakot,
Mikor a holtan lehulló levelek táncolnak,
És naptár fordul egyet,
Ebben a mulandó világban.
Kiderül a szívem hol van, most épp itt.
Még ha a hosszú éjszakán a szerelem is ég,
Akkor sem megyek vissza azokra a nyári napokra.
A narancs színű emlékek...azon a bizonyos napon.
Felnézek az éjszakai égre,
Remélem hallod ezeket a szavakat.
Emlékszel, ez csak önzés volt...
☑ Fordította: Lizy
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
