|
Oh my Juliet
ÓÓÓ, JÚLIÁM
Lépésről lépésre:
Először megismertelek, majd táncoltunk, megfeledkezve az időről,
Mit sem sejtve a csillagokba írt végzetünkről.
Nem tudok nem beléd szeretni…
A hamis és szemérmetlen Hold fényében csillapult a vágyam,
Választottam, ez a végzetem, így hát azt kiáltom, „Miért vagy te Júlia?”
Nevethetsz, és mondhatod, ez csupán egy ostoba szerelem,
Eldobok mindent és hozzád sietek,
Óóó, Júliám
Kérlek, Istenem, mond meg, mit tegyek, hogy az álmom valóra váljon?
Ááá, annyira fáj, így nem tudok nyugovóra térni, és ez csakis az én hibám.
Olyan hosszú az éjszaka, megőrülök tőle!
Mintha a következő napfelkelte csak emberöltőkkel később jönne el.
Egyedül vagyok, elnyel a sötétség; nem tudok a magány útjába állni…
Eldobom a nevem, kimerültem, ólomsúlyú szárnyaim szakítják szét a testem,
Kitárt karokkal kérdem a Mennyektől, miért vagyok az aki*, e végzettel sújtva?
Ha még a fogadalmak és a szerelem sem biztosak, akkor hát nincs mit veszítenem,
Óóó, Júliám
Kérlek, Istenem, válaszolj, mit tegyek, hogy az álmom valóra váljon?
Ááá… „Látni akarlak, most!” - zokogom az éjszakába,
Óóó, édes Júliám
Én vagyok a sors bolondja! Egy reménytelen szerelem súlya nyom.
Én vagyok a sors bolondja! Túl sok szomorúság nehezedik rám.
Nevethetsz, és mondhatod, ez csupán egy ostoba szerelem,
Eldobok mindent és hozzád sietek,
Óóó, Júliám
Kérlek, Istenem, mond meg, mit tegyek, hogy az álmom valóra váljon?
Ááá… „Annyira fáj!” – zokogom az éjszakába.
Mindenki úgy tér nyugovóra, hogy egy ilyen szerelmet cipel?
Ááá, ébredj fel, most rögtön, nevess és mond, hogy az egész csak egy tréfa volt,
Óóó, édes Júliám
Te, aki tudsz aludni, s én, aki megtagadtam nevem,
s akire zuhogó esőként hullt a tragédia; szóval mondd, viszlát!
------------------------------------------------------------------------------------
MEGJEGYZÉSEK:
*Utalás arra, hogy "Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó?".
☑ Fordította: Valen
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
