|
Bell The Cat
BELL A MACSKA
Mindig is így éreztem,
Az egész napot azzal töltöttem, hogy az ablakon túli világról álmodoztam.
A napok olyan gondtalannak tűntek,
Viszonylag, csak az én csalétkem ízetlen.
A mottóm „Bármi összejöhet!”,
Ezt alkalmazom is, évente úgy négyszer-ötször.
Természetemnél fogva antiszociális vagyok.
Élesítem a körmein és eltűntetem a nyomokat a rizsföldek között.
Mindig innen kaptam a benyomásokat,
Az ablaknál álmodozom, ma is.
Talán, ha madárrá válnék és énekelnék,
Úszhatnék az égen, elveszhetnék a felhőkben.
Megkérhetsz, hogy vegyek egy csontok a számba, s szaladgáljak körbe-körbe.
Egy történet a meg nem értettségről.
Lehetek hülye, csóválhatom neked a farkam, vagy nem.
Nem vagyok idióta, hogy valami kacat szórakoztasson,
Gyerünk, nyisd ki az ajtót!
A saját szemeimmel akarom látni a végtelen nagyvilágot,
Még nem tanultam meg, amit te már tudsz.
Azonnal engedj elmenni!
Mindig erre vágytam.
A kezed mindenhová elér – Bell, a macska!
Érted az álmaimat.
A síp szól, hova menjünk legközelebb?
Megérinteni dolgokat,
Különböző színű dolgokat.
Mindenki integet a másiknak, oda-vissza.
A mottóm „Bármi összejöhet!”,
Ezt alkalmazom is, évente úgy négyszer-ötször.
Természetemnél fogva antiszociális vagyok.
Éhezek, de jó kedvem van!
Elmegy a hangom és csak ugatni tudok, úgy, ahogy az emberek teszik.
Nem emlékszem sem a nevedre, sem az arcodra, nem rád fenem a körmeimet.
Társadalom, az eredendő gonosz.
A kezeid eloldanak,
A saját szemeimmel akarom látni a végtelen nagyvilágot!
Nincs időm nyugton ülni, ha megkérsz.
Hamarosan elmegyek, valahová máshová.
Mindig erre vágytam,
Végre mindent megkaptam!
Nem érdekelnek az olyan dolgok, mint a szemét.
Most egyedül járom az utam,
A saját szemeimmel akarom látni a végtelen nagyvilágot,
Nem szándékozok visszafordulni az út végén,
De a Nap nyugovóra tér.
Hiányzik az otthon melege…
Bármi történt is, én vagyok Bell, a macska, a házimacska.
☑ Fordította: Valen
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
